Nyitólap

Rólam Konzultáció, asztroterápia, AsztroFókusz-terápia

Harmóniában egymással –

nem csak pároknak

Erőszakmentes kommunikáció Tréningek Bemutatók Előadások Írások Kapcsolat

  Linkek

 

Részletek korábbi hírlevelekből, illetve kérdezz-felelek válogatás

- úgy, ahogy akkor megíródtak, amolyan gondolat-szösszenetekként -

 

 

Jegyekről és hozzájuk köthető időszakos aktualitások (klikkelj):

 Kos   Bika   Ikrek   Rák   Oroszlán   Szűz   Mérleg   Skorpió   Nyilas   Bak   Vízöntő   Halak

 

Karácsony

Húsvét és a 12-es életérzés

 

Düh és agresszió

 

Szégyen

 

Belső harmónia

 

Párkapcsolati kérdések

 

Biztonság

 

Kommunikáció

 

Nemet mondás

 

Negatív kritika

 

A tojások és az elengedés

 

Határok, empátia

 

Válogatás az asztroweb.hu oldalon folytatott tanácsadás kérdéseiből és válaszaiból

 

 

 

Bevezetésül - 2013. október 15-i levél:

 

Számomra az asztrológiai ábra egy térkép.

Megmutatja, hogy egy adott ember milyen erővonalak mentén működik.

Az ember maga nem az ábra. (Szép is lenne, ha valakit le lehetne írni néhány jegy, bolygó és életterület speciális kombinációjaként...)

Az ember ennél sokkal több.

Mégis, ez a szimbólumrendszer ad egyfajta keretet.

Nem ez vagyok, de ebben működöm. Elég nagy szabadságfokkal.

 

 

 

~*~*~*~

 

 

 

A Kos-minőségről

 

2014. április 9.:

 

Miből érzi egy Kos, hogy szereted?

 

Néhány rövid tipp:

- Néha mondd meg neki. Nehezen gondolkodik más fejével, ezért inkább tedd számára egyértelművé, ha ez fontos Neked.

- Nem egy egyhelyben ülős fajta. Tarts vele, vegyél részt közös tevékenységekben.

- Játssz is vele, ha igényli.

- Néha versenyezz vele. Azt nagyon szereti. :)

- Ismerd el érdemeit.

 

2014. április 4.:

 

Hogyan szerelmes egy Kos?

 

Nos, ő egy lendületes karakter. Szerelemben hódító, noha ez azért inkább talán a férfiakra jellemző. Szívesen küzdenek a másikért, bár többnyire nem a végtelenségig. Hamar lelkesednek, de a nagy igyekvésben el is tudnak fáradni. Amikor küzdenek, elmennek a határokig. A finom, diszkrét elutasító jelzéseket nem biztos, hogy megértik, egy határozott "nem" célravezetőbb. És még akkor sem biztos, hogy feladják. :)

 

A küzdés persze nőknél is megjelenhet, csak lehet, hogy más eszközökkel. Versenyszellem is van bennük. (Réges-régi történet a környezetemből: volt egy Kos fiú, aki udvarolt egy Kos lánynak. A lány nem adta be a derekát, így egy idő után a fiú elkezdett udvarolni valaki másnak. És ekkor, egyszer csak, mégis csak kellett a lánynak. Utána együtt is voltak egy jó darabig.)

 

Egy Kos hajlamos előbb cselekedni, mint gondolkodni, emiatt kerülhet néha kellemetlen helyzetbe. Ugyanakkor az is lehet, hogy éppen ez ad neki egy olyan bátorságot, ami nélkül sosem lépne meg dolgokat.

 

A Kosoknak nem könnyű mások fejével gondolkozni. Így a szerelmes Kos belekerülhet abba a helyzetbe, hogy a nagy lelkesedésében nem veszi észre, hogy a másikkal mi is van. Azt hiszi, ahogy ő gondolja, úgy gondolja a másik is. És ha mégsem, nem feltétlenül érti, hogy miért nem.

 

Amire viszont számítani lehet, az az őszintesége. Ami a szívén, az a száján. Nem egy játszmázós típus. És neki még sokszor megvan a gyermeki rácsodálkozása is.

 

 

2014. március 20.:

 

Itt a tavasz. :) Most már hivatalosan is. Nemrég (pár órával ezelőtt) volt a tavaszi napéjegyenlőség.

Engem mindig megérint ez a különös egyensúly, amikor egy röpke időre a Föld minden egyes pontján megegyezik a nappal és az éjszaka hossza.

Ez évente kétszer fordul elő, és a tavaszi egyben egy új időszak kezdete is. Lezárul egy évkör, és elindul egy másik. A Nap átlép a Halakból a Kosba.

Itt a lehetőség tehát, hogy a tavasz segítő energiáit felhasználva, új dolgokat indítsunk el az életünkben. Nem feltétlenül nagyokat, és nem feltétlenül új tevékenységeket, bár persze ilyeneket is lehet. De lehet próbálkozni új szokással, új hozzáállással, új reagálási móddal régről már ismerős helyzetekre. Ez nem feltétlenül könnyű, de hát mikor, ha nem most. :) Ha előtte létre tudsz hozni magadban egy belső egyensúlyt (ahogy a Kos-időszak első pillanata is egy napéjegyenlőség), akkor könnyebb lesz elindítani a vágyott változást is.

A következő egy hónap alkalmas lehet még arra is, hogy összekapcsolódjunk azzal az oldalunkkal, amelyik aktív, cselekvő, és tud küzdeni. És arra is, hogy egyenesen kimondjunk dolgokat. Akár magunknak, akár másoknak. (Ha már kimondás, az Erőszakmentes kommunikáció sokat segíthet abban, hogy ahogyan kimondjuk, az a másik félben ne ellenállást, hanem együttérzést ébresszen. Sőt, még abban is segíthet, hogy magunk előtt hogyan is nevezzük nevén a dolgokat.)

 

2013. március 22:

 

Tegnaptól már hosszabbak a nappalok, mint az éjszakák, itt, az északi féltekén.

Tegnapelőtt volt a napéjegyenlőség, egy másodperc, amikor a fény és a sötétség egy különös egyensúlyban volt, majd mi elindultunk a fény felé, a déliek pedig a sötétebb időszak felé. És ezzel a Nap is belépett a Kos jegyébe. Ez nem csak új jegy, hanem új zodiákus kör is, új ciklus. A tavasz kezdete. A megújulás. Új rügyek, új levelek, új hajtások.

Te miben szeretnél megújulni?

Mert ez az időszak, a következő egy hónap, kifejezetten alkalmas arra, hogy elindíts dolgokat, áttörjél eddigi korlátokat, nekimenj olyannak, aminek eddig nem mertél, kimondd azt, amit eddig esetleg féltél kimondani. A Kos a kezdet energiája.

És a kezdethez erő is kell. Hogy kipattanjanak a bimbók, kijöjjenek a hajtások a földből, vagy megszülessen egy csecsemő - mindegyiknek át kell magát küzdenie, erővel, egy közegen. Kos az életerő, és az életben maradás ösztöne.

 

 

A Bika-minőségről

 

2014. május 5.:

 

Hogyan szerelmes egy Bika?

 

Nem feltétlenül esik könnyen szerelembe, de stabilan lehet rá számítani. Ha egyszer megnyitotta a szívét, és letette a voksát valaki mellett, akkor nem megy el egykönnyen. Így alapvetően hűséges, megbízható társ.

 

Nem is kifejezetten egy játszmás típus, szereti, ha a dolgok rendben működnek, és szereti élvezni az életet, ezzel együtt a kapcsolat adta örömöket is. Ha ez megvan, békésen éli a mindennapjait.

 

Nagy kalandokra, mindent elsöprő szenvedélyre kevésbé lehet nála számítani.

 

Türelmes alkat, de felingerelhető, és olyankor nyomást gyakorol a másikra.

 

Ami nehéz lehet, partnerének, de akár neki is, az a birtoklási hajlama. Szereti, ha a párja hozzá tartozik, és ez néha féltékenységbe torkolhat, illetve adott esetben nehezen engedi el a másikat olyankor, amikor már menne.

 

Elsődleges szeretetnyelve jó eséllyel az érintés.

 

 

2014. április 23.:

 

Visszatérve a Bikákra, ők ugye azok, akik apróbb dolgoknak is tudnak örülni, akik általában élvezik az élet szépségét, és a földi örömöket. Az, hogy el tudnak időzni mások számára esetleg egyszerűnek tűnő dolgok mellett, egyben azzal is jár, hogy általában is el tudnak időzni dolgok mellett. A Bika nem igazán egy sürgethető típus. Megvan a maga tempója.

 

Egyébként békés, türelmes karakter, úgyhogy egy darabig következmények nélkül sürgetheted, csak éppen jó eséllyel nem fog történni semmi. Egy ponton azonban kifejezetten megmakacsolja magát, és annál jobban nem mozdul.

 

Ez általában is jellemző a Bikára, hogy olyan türelmes, hogy szinte fát lehet vágni a hátán. De ha eléred a békessége határát, akkor megkeményedik, és nagy (pszichés) nyomást tud gyakorolni (ő magáról néha nem is tudja, mekkorát). Úgyhogy ha nem muszáj, ne hergeld fel. :)

 

 

2014. április 19.:

 

Élni jó - mondja a Bika. Ő az a karakter, aki mások számára esetleg túl egyszerűnek tűnő dolgokat is tud élvezni: sétálni, enni, pihenni, nézni a természetet, és hasonlók. Ő az, aki a legkönnyebben ki tudja aknázni a fizikai világ adta örömöket.

 

És holnap hajnalban kezdődik a Bika-hónap. Pont Húsvétkor.

 

Mi is ennek a hónapnak az üzenete, és mit lehet érdemes jobban a fókuszba helyezni?

 

Például önmagad kényeztetését. Egy kellemes séta mezítláb a fűben (bár még kicsit talán hideg van), egy jó fürdő, egy masszázs, vagy bármi más, ami kedvedre való.

 

Aztán még a békét, nyugalmat, biztonságérzeted megtalálását, dolgok stabilizálását, egy kis lelassulást, időzést az élet szépsége mellett.

 

És ha már a Bika-hó kezdete idén éppen Húsvétra esik, akkor lehet is mindjárt finom ételek, italok fogyasztásával indítani. :)

 

 

2013. április 20:

 

Ismét ugrott egy jegyet a Nap, tegnap este átlépett a Bikába.

Ez az évkör második jegye.

Míg a Kos a kezdet, és az áttörés energiája, addig a Bika valamiféle megérkezésé. Megérkezés a földi létbe, a testünkbe, az anyagba.

Ily módon a Bika általában jóban is van az anyaggal. Értékeli annak örömeit, úgy mint jót enni, inni, pihenni, és miegymás. :) Általában jól is tud bánni vele. Vannak Bikák, akik gazdálkodóak, gondozzák a kertjüket, vagy állatokat tartanak. Vannak, akik az étellel vannak bensőséges viszonyban, és nagyon finomakat főznek. Vannak, akik dolgoznak az anyaggal, művészek (pl. szobrász, keramikus, de akár a táncos is, aki a saját testével dolgozik), masszőrök.

Általában közös bennük, hogy szeretik és igénylik a biztonságot. Elsősorban az anyagi biztonságot. Erőforrásos állapotukban ezt meg is tudják teremteni, de azért nekik sem mindig könnyű.

A következő egy hónap témái, amik jobban fókuszba kerül(het)nek tehát, a bikaság okán: élvezni az életet :); kerttel, földdel foglalkozni; nyugalmat találni, pihenni, feltöltődni; rögzíteni, stabilizálni dolgokat; művészkedni; bőséget teremteni…

 

 

Az Ikrek-minőségről

 

2014. június 10:

 

Hogyan szerelmes egy Ikrek?

Könnyeden. Jön-megy, és szervez. Például programokat. Nehéz mellette egy helyben maradni. Vagy otthon ülni. Viszont lehet vele utazgatni, sok-sok élményt szerezni.

Játékos alkat, így a benned élő gyermek méltó partnerére lelhet. :) Az Ikrekkel lehet sokat játszani, humorizálni.

A szavak az erőssége. Mit is jelent ez egy kapcsolatban? 1. Ha hatni szeretnél rá, hass az eszére. 2. Számíthatsz rá, hogy mindent meg- és kimagyaráz, vagy legalábbis megpróbálja.

A kommunikáció szintjén tehát jól mozog, a lelki mélységeket azonban kevésbé kedveli. Az értelmére lehet hatni, de a lelkizős beszélgetések nem feltétlenül a kedvencei. Amúgy sem erőssége, hogy nagyon sokáig egy valamire koncentráljon, inkább témát vált, félbeszakít, feláll, odébb megy kicsit, és így tovább.

Mivel nem szívesen megy le nagy mélységekbe, lehet, hogy egyik-másik kapcsolata feldolgozatlan marad, és ezért elvarratlan szálakat húz maga után, ami megnehezítheti későbbi kötődéseit.

A teljes elköteleződést sem biztos, hogy könnyen felvállalja, mert akkor lemarad az összes többiről.

Partnerében a szellemi partnert és a játszótársat (tágan értve) is keresi. Ő maga érdekes és szórakoztató társ.

 

2014. május 21.:

 

Ismét odébb mozdult az égi kerék: Ikrek hava van. Az Ikrek legfőbb hívószavai: könnyedség, mozgásban levés, kommunikáció, közvetítés.

 

Kicsit visszatekintve: Kos - betörtem, Bika - megérkeztem a testembe, Ikrek - elkezdek mozogni és kommunikálni. (És a sor folytatható.)

 

Tehát a Bika földibb, anyaggal szorosabb kapcsolatban levő energiája után az Ikrek egy könnyed, mozgékony jelleget hoz.

 

Mik is kerülhetnek tehát fókuszba ebben a hónapban?

 

Beszélgetések (nem feltétlenül mélyek), információcsere, dolgok megfogalmazása, agyunk edzése, szellemi tevékenységek, játékosság, több, de inkább könnyed mozgás, kisebb utazások, párhuzamosságok.

 

 

2013. június 4.:

 

Sokan mondják mostanában, hogy annyi minden történik velük, és amikor éppen megszoktak egy helyzetet, vagy megoldottak egy problémát, vagy túljutottak egy nehezebb eseményen, akkor máris ott egy újabb.

Azt hiszem, ez kortünet is. Egy kicsit a szellemvasútra emlékeztet a vidámparkból: haladsz előre, és hol ez jön szembe, hol az jön szembe, és néha, amikor már majdnem nekimész, akkor egy hirtelen irányváltással mégis kikerülöd… (Én még gyerekként ültem ezen a "járművön", lehet, hogy nem a legfrissebbek az emlékeim. :) De érzetre ez maradt meg.)

Na most ez úgy jön ide, hogy Ikrek-hónapban vagyunk. Ez pedig, ha lehet, még inkább fokozza ezt a pörgésben-levés érzetet.

(Nálam például annyira pörgősre, és párhuzamos tevékenységekkel telire sikerült az elmúlt két hét, hogy ezt a levelet is csak most írom, amikor a Nap már jócskán benne van az Ikrek-jegyben.)

Szóval mire is lehet alkalmas ez a hónap?

Sok-sok kommunikációra, akár információ megszerzésére,
akár továbbadására. Szóban is, írásban is.
Önmagad kifejezésére.
(Jó lehetőség, hogy megírj, vagy legalább elkezdj
megírni olyasmit, amit szeretnél. Vagy elmondj. Vagy
megkérdezz. :) )
Több szál egyidejű mozgatására, figyelem megosztására.
Könnyedségre, felszabadultságra, játékosságra.
Szellemi tevékenységekre.
Sok mozgásra. (De azért lehetőség szerint
élvezd is, itt most nem a megszakadás a lényeg.)
Ismeretségek szerzésére, könnyed kapcsolódásokra.
A dolgok két oldalról való megszemlélésére.

 

 

A Rák-minőségről

 

2014. július 11.:

 

Hogyan szerelmes egy Rák?

 

Nagyon. És olykor nagyon nem.

 

Nagyon nem azért, mert hajlamos lehet a bizalmatlanságra. A Rák érzékeny karakter, ezért nem enged akárkit közel magához. Ez hatványozottan igaz, ha érték már korábban sérülések ezen a területen. Építhet maga köré egy olyan falat, amin nem könnyű átjutni. Pedig nagyon is vágyik ő a szeretetre, az intimitásra, az együvé tartozásra. De nem mindig nyitja meg magát ennek igazán könnyen. Nála a bizalom inkább idővel épül ki. Az embereknek egy jó része nála „körön kívül” van.

 

Ha viszont valaki bejutott már a körön belülre, ott egészen megváltozik a helyzet. Aki közel kerül, egyben nagyon közel is kerül. Bizalmat élvez, törődést, gondoskodást kap. A Ráknak ez erőssége, és szívesen adja annak, akit szeret. Otthonosságot teremt, pihe-puha környezetet, képes érzelmi töltetet adni még a tárgyaknak is. A Rák, ha szeret, tényleg nagyon szeret.

 

 

2013. július 5.:

 

Röpül az idő, nemrég elértük a nyári napfordulót, és a Nap most már a Rák-jegyét "tapossa" égi útján.

Ez azt is jelenti, hogy mostanában a leghosszabbak a nappalok, most kapjuk a legtöbb (nap)fényt. És emellett azt is jelenti, hogy mostantól hosszabbodnak már az éjszakák, nap mint nap. Úgyhogy élvezzük a nyárból, amit lehet, töltekezzünk fel a fénnyel (és a D-vitaminnal), hogy aztán legyen mit magunkkal vinni a borús őszi, és sötét téli délutánokra, és estékre. De ez még odébb van. :)

Külön égi érdekesség, hogy a Jupiter is (aki nagyjából egy-egy évet tölt egy jegyben) nemrég lépett át a Rák jegyébe. Úgyhogy ez a fajta minőség most különösen hangsúlyos, és a Jupiter miatt valamelyest hangsúlyos is marad jövő nyárig.

Miről is szól tehát a Rák-energia?

Érzelmekről mindenképp, az összes közül a Rák a leginkább érzelemvezérelt jegy. Így ez az időszak hozhatja az érzelmek felerősödését a mindennapjaidban, és elő- vagy feljöhetnek olyan, Téged érintő témák, amikkel egy ideje már nem foglalkoztál. Ez nem feltétlenül rossz, lehet egy kedves emlék is, de lehet olyasmi is, ami még nincs a helyén, és egy kicsit nem is tudod, mit kezdjél vele. Nem feladat ezeket (ki)bányászni, de ha valami ilyesmi felbukkan, érdemes átengedni magadon a kapcsolódó érzelmeket, és utána keresni neki egy jó helyet a szívedben.

Az érzelmi közelség, az intimitás is előtérbe kerülhet mostanában. Jó időszak ez most arra, hogy közelebb engedj magadhoz valaki(ke)t (persze csak ha szeretnéd), és megtapasztald, hogy egy ÉN és egy TE hogyan hoz létre egy MI-t. Ha megnyitod a szíved/lelked, lehet, hogy olyan ajándékokat kapsz, amikre nem is gondoltál.

Na, ez egy kicsit csöpögős lett, de hát Rák-hónap van, ugye. :)

 

2012. június 20.:

 

Holnap lép át a Nap az Ikrekből a Rák-jegyébe.

E jegykarakter néhány hívószava (és ily módon a következő hónapban előtérbe, fókuszba kerülő témák):

  • lélek

  • érzékenység

  • érzelmek összekuszálódása majd kitisztulása

  • félénkség

  • visszahúzódás, bezárkózás

  • érzelmi védekezés

  • szégyen

  • "valami baj van velem", "nem vagyok elég jó"

  • család, családközpontúság

  • gondoskodás

  • intimitás


Néhány fogalom a fentiek közül elég gyakran együtt jár. Például család-gondoskodás-intimitás. Vagy érzékenység-visszahúzódás-védekezés. Vagy "nem vagyok elég jó"-szégyen-bezárkózás.

Némelyek azonban kifejezetten nem mennek együtt. Például a bezárkózás és a család sem biztos, hogy harmonikus párost alkot.

És nehéz, szinte lehetetlen összeegyeztetni a "nem vagyok elég jó" érzését az intimitással.

Miért is?

Mert ha abban a hitben élek, hogy nem vagyok elég jó (szerethető, elfogadható, stb.), akkor nehezen mutatom meg valódi önmagam. Helyette inkább egy olyan képet igyekszem mutatni, amilyennek szerintem a másik látni szeretne. Amilyennek gondolom azt a valakit, aki már "elég jó lenne". Hogy tud így egy másik ember közel kerülni hozzám? Hogy tudja meglátni, ki is vagyok én, és ahhoz a valakihez kapcsolódni? Ugye, hogy nem könnyen?

Ezzel együtt a másik érzései, reakciói is egy röpke pillanat alatt félelmetessé válhatnak számomra. Például szomorú, hogy csak későn értem haza, mert szeretett volna velem lenni - én pedig úgy fordítom le, hogy valamit rosszul csináltam, és ahelyett, hogy meghallanám, hogy magányos volt, azzal leszek elfoglalva, hogy védekezzek, magyarázkodjak, és valahogy "jól jöjjek ki a helyzetből".

Az intimitásban meg merjük mutatni magunkat (ehhez fontos a bizalom is), ez pedig együtt jár valamennyi sebezhetőséggel. Együtt jár az álarcok levételével. Bátorság kell hozzá. Viszont egészen más minőségű kapcsolatot adhat.

Szóval már csak ezért is érdemes lehet letenni a "baj van velem" hozzáállást.

Meg persze másért is.

És persze aki ezt régóta működteti, annak nem olyan könnyű, de nem is lehetetlen.

 

Az Oroszlán-minőségről

 

2014. augusztus 12.:

 

Hogyan szerelmes egy Oroszlán?

 

Büszkén. Igen, szereti, ha büszke tud lenni a párjára, és arra, hogy mellette van. Emellett nagyvonalú, és segítőkész is. Büszkesége mellett igényli, hogy a párja elismerje, felnézzen rá. Szívesen ajándékoz, és ő maga is szeret ajándékokat kapni. Szívesen jár ide-oda, társasági rendezvényekre.

 

Domináns alkat, és ez a párkapcsolatban is előjön, szeret ő irányítani. Emiatt lehet, hogy gyengébb partnert választ. De az is lehet, hogy erőset, mert a gyenge nem elég kihívás. És akkor kialakulhat egy dominanciaharc. Vagy egy versengés. Ez utóbbinak egyik feloldása, hogy megosztják a területeket (mint ahogy az állatok is, igaz ott inkább a hímek). Egyikük itt főnök, a másikuk meg ott. Ami pedig igazán közös téma, azt lemeccselik. :)

 

2013. július 24.:

 

Neked mi jut eszedbe az oroszlánokról?

Most itt (kivételesen :) ) nem a jegyre gondolok, hanem az állatra magára. Nagy? Sörényes? Méltóságteljes? Erős? Lusta? :)

Egyébként gondolhattam volna a csillagjegyre is, mert az oroszlán jegyűekre is gyakran jellemzőek a fentiek. Erősek, jelentősek, észrevehetőek, büszkék, méltóságteljesek. Néha kényelmesek, netán lusták, legalábbis szeretik, ha mások járulnak hozzá az ő kényelmükhöz. És a "sörény": sok oroszlán jegyűnek van erős, tényleg sörényszerű, nagy haja.

És most Oroszlán-hónap van.

(Kis érdekesség, hogy Vilmos herceg és Katalin hercegnő tegnapelőtt született gyermeke is majdnem Oroszlán lett, ami alapvetően egy irányító, királyi energia. De nem lett az. Ő még Rák. Nagyjából fél órán múlott. Az apja is Rák egyébként, ez elég gyakori, hogy a szülők jegyei valamilyen formában a gyerekben is megjelennek. Még érdekesség, hogy Vilmos meg éppen, hogy Rák lett. Ha 3 órával korábban születik, még Ikrek. Hát lehet ez a sok minden véletlen? :) )

Mire is lehet alkalmas ez a hónap?

Élvezni az életet. :) Megélni a kényelmet, a pihenést. Megélni az erőnket, azt, hogy van ráhatásunk a dolgokra. (Néha ezért tenni kell, néha még azt sem. Egyszerűen csak történik.) Határozott döntéseket hozni. Megmutatni magunkat, sugározni a környezetünkre (mint a Nap, ami az Oroszlán jegyéhez tartozó "planéta" - most aztán sugárzik jócskán). Fényt hozni a magunk és mások életébe. Képviselni az érdekeinket.

 

 2012. július 23.:

 

Tegnap óta a Nap immáron az Oroszlán jegyében jár.

A Napnak van egy olyan tulajdonsága, hogy ahová süt, amire rávilágít, ott látjuk a dolgokat, ahonnan pedig elvonja a sugarait, ott nem. Ez szimbolikusan is működik: amelyik jegyben jár, annak a jegynek a témái, átmenetileg, jobban a fókuszunkba kerülnek.

Az Oroszlán-karakterekre azt szokták mondani, hogy a mód, ahogy jelen vannak, erős. Szinte ki se nyitják a szájukat, máris észreveszik őket, de ha köhintenek egyet, akkor pláne. Gyakran kerülnek a társaság középpontjába, szeretik a figyelmet, és ha megkapják, nagyvonalúak is szoktak lenni. Tipikusan királyi alkatok. Emellett vannak olyan Oroszlánok (sokkal inkább nők, mint férfiak), akik valahogy ezt a részüket mégsem tudják erőforrásosan működtetni - de ez a ritkább.

Általában az Oroszlánoknak nem okoz problémát jelen lenni, itt lenni az életben, figyelni a saját kényelmükre, a saját örömükre.

Neked okoz-e ez nehézséget?

Te hányszor vagy úgy, hogy de jó, hogy itt lehetsz, és milyen klassz dolgok történnek Veled? Vagy inkább az a jellemző, hogy valahogy "túlleszel" a helyzeteken (és aztán egyszer csak az egész életen is)?

Klasszikus kérdés: élsz vagy túlélsz?

A munkám során azt látom, hogy nem is olyan könnyű ez. Meglepően sokan vannak úgy, hogy "na jó, idetettek, megcsinálom, ahogy tudom, de legszívesebben már itt sem lennék". Van, aki ezt tudja magáról, de van, aki még csak nem is tudja, hogy a lelke mélyén így érez.

Pedig - úgy hírlik :) - "odaát", születésünk előtt magunk hozzuk meg a döntést, és önként vállaljuk a kihívásokat, mert vannak lécek, amiket csak itt, a földi létben tudunk megugrani.

 

 

A Szűz-minőségről

 

2014. szeptember 16.:

 

Hogyan szerelmes egy Szűz?

 

A romantikus filmek hős-szerelmeseit nem annyira a Szűz-karakterekről formázzák, mert ők inkább racionális, mint érzelmes típusok. Ezért például egy kapcsolat elején gyakran mérlegelnek és analizálnak.

 

Mi szól mellette, mi szól ellene, érdemes-e biztosan belemenni.

Ha belemennek, és kialakul a kötődés, akkor megbízható, hűséges társak, akikre lehet számítani. Azért a kritikusságuk lehet, hogy megmarad. :)

 

Szeretetnyelvük jó eséllyel a szolgálatok, vagyis a tettekből értenek és tettekkel fejezik ki szeretetüket.

 

Úgy mint főzés, bevásárlás, takarítás, a Kedves és esetleges gyerekek fuvarozása, és hasonlók. Nagy szavakat ritkán használnak.

 

Az érzelmi hullámvasutat kevésbé kedvelik, a nagyobb drámák (néha már a kisebbek is) teljesen ki tudják húzni a lábuk alól a talajt. Ilyenkor vagy visszahúzódnak, vagy megpróbálják az egyik fő eszközükkel, az intellektusukkal megérteni, feldolgozni az eseményeket. Vagy mindkettő.

 

Cserében lehet számítani arra, hogy ők maguk nem drámáznak, és a kapcsolati játszmák sem jellemzőek rájuk. 

2013. augusztus 23.:

 

Tegnap éjjel jegyet váltott a Nap, s most már a Szűz jegyében jár, ami az Oroszlán kiáradó energiái után ismét egy inkább befele forduló minőség.

A Szűz az aprólékosság, és a tisztogatás jegye. A Szűz jegyűek általában jobban észreveszik a részleteket, és ezzel együtt az eltéréseket, hibákat is.

Ha nem is vagy Szűz jegyű, ezt az energiát most felhasználhatod arra, hogy Te is körbenézzél, mi minden is vesz körül. Akár csak felfedező szándékkal, rácsodálkozva megfigyelhetsz olyan dolgokat, amik fölött ez idáig elsiklottál, akár tisztítási szándékkal is nézheted: mi az, ami poros, koszos, és mi az, ami már nem szolgál Téged. Fizikai szinten ez utóbbit takarításnak (esetleg még lomtalanításnak) hívják. :) De lelki szinten is megnézheted, nincsenek-e Benned olyan érzések, gondolatok, vágyódások, vágyak, múltban ragadások, amik inkább csak lekötnek, és hátráltatnak (már). A Szűz energia a racionális átgondolásoknak, megértéseknek, és az aprólékos tisztításoknak kedvez.

A Szűz-jegyűek jellemzője még, hogy kritikusak tudnak lenni. Főleg azért, mert nagyon jó a szemük az apróbb dolgokhoz, és emiatt jobban észreveszik a világ tökéletlenségeit is. A sok tökéletlenség pedig okot adhat akár aggodalomra, akár szorongásokra is. A Szűz-havi előadás és beszélgetés így aztán erről fog szólni, már csak azért is, mert szorongani egyáltalán nem kötelező!

 

2012. augusztus 25.:

 

Szerda óta a Szűz jegyében jár a Nap, így most az ide tartozó témák kerülnek fókuszba.

Hívószavak: szorgos-dolgosság, tisztogatás, sok apró lépés, analizálás, racionalitás, napi rutin munkái.

Én például most elszántam magam egy teljes lomtalanításra - fiókokat kihúzni, szekrényeket kinyitni, kitörölgetni, megnézni, hogy mi nem kell már… Hát, szerencse, hogy a Szűz hónap még 4 hétig tart. :)

Egyébként a Szűz - mint karakter - jellemzően alapos és precíz, és jó az érzéke a hibakereséshez. Néha túl jó is. :) Ez hasznos képesség olyan területen, ahol fontos, hogy minden rendben legyen és ki legyenek szűrve a hibák  (pl. könyvelő, könyvvizsgáló, elemző, műkritikus, takarító, stb.). A mindennapi életben azonban hozhat erős kritikusságot, akár saját magunkkal, akár másokkal szemben.

És mi a baj a kritikával? Semmi. Ha azt mondanám, hogy a kritikával baj van, az maga is egy kritika lenne. :)

Vannak azonban olyan helyzetek, ahol nem biztos, hogy a kritika a legcélravezetőbb. Kérdés persze, mi az a bizonyos cél. Például ha kérni szeretnék valamit, és ezt bújtatom kritikába, elég valószínű, hogy csökkentem a megvalósulás esélyét.

Vagyis:
"Légy szíves rakd a ruháidat a szennyestartóba." --> ez egy kérés
"Olyan trehány vagy." --> ez látszólag egy kritika, de valójában egy bújtatott kérés, esetleg még a frusztráció kifejezése

Nem biztos, hogy az elsőre a másik megcselekszi, amit szeretnénk, de a másodikra valószínű, hogy még kevésbé cselekszi meg.

Szóval érdemes néha átgondolni, hogy mit hogyan is fejezünk ki.

Aztán itt van a másik oldal: ha minket kritizálnak. A legtöbb ember ezt olyan nehezen fogadja. Vajon miért? Pedig a kritika mindig egy lehetőség. Vagy arra, hogy tanuljak magamról valamit, vagy arra, hogy megtudjak a másikról valamit, vagy arra, hogy elmélyítsem a kapcsolatot.

 

 

A Mérleg-minőségről

 

2015. január 28.:

 

Hogyan szerelmes egy Mérleg?  

 

Igazán romantikusan. A Mérlegek általában korán elkezdik az ábrándozást leendő párjukról, és nehezen tudják magukat kapcsolat nélkül elképzelni, legalábbis tartósan. Számukra a kapcsolat tükör, önmaguk, és preferenciájuk szerint a jobbik önmaguk visszatükröződése. Nagyon fontos nekik a visszajelzés, és igazából a pozitív visszajelzésre vágynak, úgyhogy igénylik a szavakat, a kedvességet és a szeretet bármi jelét. Hálásak lesznek érte. És maguk is sokat adnak annak, aki fontos nekik, kis (vagy nagy) ajándékokat, kedves szavakat, ölelést, odafigyelést, törődést.  

 

Nem szívesen döntenek, ezért a hova menjünk ma este típusú kérdéseket nem annyira szeretik, általában jobban örülnek annak, ha a másik választ – nekik nagyobb ajándék az együtt töltött idő.

 

A szakítás nem erősségük. És ha sikerül is (vagy ha velük szakítanak), akkor se szeretik teljesen elvágni a kapcsolatot. A volt párok általában megmaradnak barátnak, vagy legalább egy laza haveri kapcsolatnak.

 

2013. szeptember 29.:

 

A hét elején volt az őszi napéjegyenlőség. Ilyenkor egy röpke időre mindkét féltekén megegyezik a nappal és az éjszaka hossza.

Olyan ez, mint az inga, ami leng jobbra is, balra is, és középen van egy pont, ahol egy pillanatra egyensúlyban van, úgy, ahogyan csak úgy lógna, ha nem löktük volna meg, és ahová előbb-utóbb kerül, ha nem nyúlunk hozzá.

Az élet azonban nem áll meg, a Föld rendületlenül kering, és ezért ez az egyensúlyi állapot a sötét és a világos között csak egy pici ideig tart, aztán vagy a fény, vagy a sötétség felé haladunk tovább. Most épp a sötétség felé, legalábbis az északi féltekén, egy darabig egyre kevesebb lesz a napfény.

Jó alkalom lehet ez arra, hogy jobban magunk felé forduljunk, befele nézzünk, és egymás felé is forduljunk, összeérjen a lelkünk egy-egy hideg, sötét estén.

De még nincs tél, éppen csak ősz, és a napéjegyenlőséggel elkezdődött a Mérleg hava is. A Mérleg az egyensúly energiája (milyen jól illik a napéjegyenlőséghez), a harmónia, a középpont keresése. Emellett ide szoktuk leginkább kötni a szépséget, kecsességet, a konfliktusok kerülését, és a kapcsolatok fontosságát is.  

A következő pár hétben tehát jó alkalom nyílik megteremteni a harmóniát, a szépséget, csinosítgatni környezetünket. Elsimítani konfliktusainkat, és ránézni kapcsolatainkra: mit tehetünk azért, hogy jobban (vagy még jobban) gazdagítsuk egymás életét.

 

2012. szeptember 25.:

 

A Nap szombat este óta már a Mérleg jegyében jár. Így most ennek az energiának a témái kerülnek fókuszba: egyensúly, harmónia, béke, kedvesség, kecsesség, igényesség, szépség.

Míg a Szűz hónap az alapvető söprögetéseknek kedvezett, a Mérleg időszakban jobban odafigyelhetünk a csinosítgatásra, megnézhetjük, hogyan tudjuk magunkat harmóniában érezni, hogyan tudjuk behozni a szépet az életünkbe. Jó alkalom lehet konfliktusok rendezésére is.

Ez az a jegy egyébként, amelyikről általában csupa kellemeset szoktak gondolni - a képviselőiről azt tartják, hogy kedvesek, alkalmazkodóak, diplomatikusak. És ez így is van.

Azt azonban már egy kicsit kevesebben tudják, hogy e mögött gyakran belső bizonytalanság húzódik meg: elég jó vagyok-e? Elég szerethető vagyok-e? Elfogadnak, befogadnak-e? A Mérlegek bizony igénylik a gyakori, és lehetőleg pozitív visszajelzést. Sokat tesznek is érte, hogy jó legyen velük lenni, de igénylik is, hogy ezt kifejezzék nekik. És ezért fontosak számukra a kapcsolatok, és a legfontosabb talán egy párkapcsolat maga, hiszen az, hogy valaki engem választ, valaki igent mond rám, valakinek én vagyok az első - nos, ez szinte felér egy folyamatosan tartó pozitív visszajelzéssel.

 

 

A Skorpió-minőségről

 

2015. január 28.:

 

Hogyan szerelmes egy Skorpió?  

 

Nagyon. Vagy nagyon nem. Alapvetően a végletek embere, ezért valamit vagy csinál, vagy nem csinál. Amíg szerelmes, addig szenvedélyes, odaadó, hűséges. Gyakran birtokló is, és szeretne kedveséből minél többet kapni. Nem uncsi vele az érzelmi élet (és többnyire a mindennapok sem), az biztos. Ha netán kezd a kapcsolat laposodni, akkor valamit igyekszik belevinni, valami izgalmat, izzást, újabb szenvedélyt. Vagy drámát. Nem azért, mert a szenvedést annyira szereti, hanem mert még az is jobb néha, mint a semmi – legalább történik valami, ami megmozgat, ami után ki lehet békülni, közelebb lehet kerülni egymáshoz.  

 

Ha az ellaposodás visszafordíthatatlannak tűnik, akkor megnyílhat egy új kapcsolat felé. Ha egy kapcsolatot lezár, akkor jellemzően nagyon lezárja, oda már nincsen visszaút. Előtte azért sokszor „belehal”, mély, olykor nagyon mély fájdalmat képes megélni.

 

2013. október 26.:

 

Szerdán ismét egy újabb hónapba érkeztünk, a Skorpió havába.

A Skorpió körül valahogy minden olyan intenzív és sűrű. Fő mozgatórugója az átélés, néha még egy dráma is jobb, mint a semmi.

A Skorpiónak erőssége a transzformáció képessége: ha kell, mélyre megy, ott valamit átalakít, átminősít, esetleg elenged, majd feljön másképp, megújulva.

Nem véletlenül esik a Halottak Napja is pont a Skorpió havába. A határok, határok átlépése, élet-halál elköteleződések és szakítások is skorpiós témák.

A Mérleg könnyedsége után ez a hónap inkább a magunkba nézésnek, az önmagunkkal való szembenézésnek kedvez.

Ami idejétmúlt, azt érdemes elengedni. Ami időszerű, azt pedig megélni. Nagyobb teret kaphat most a szenvedély is.

(Ez a levél is egy kicsit "sűrű" lett most - úgy látom.)

 

2013. november 16.:

 

Előrebocsátom: jómagam is Skorpió vagyok. Nem a Nap-jegyem, hanem az Aszcendensem, de az is ugyanúgy számít.

Így aztán, amíg nem foglalkoztam komolyabban asztrológiával, nem nagyon tudtam, mit is gondoljak azokról a véleményekről, amelyek a Skorpiót egy aljas kis jegynek állították be.

Olyanokat mondtak rá, hogy gonosz, manipulatív, egy kígyó, és hasonlók.

Aztán később megértettem, hogy ha egy Skorpió ilyen, akkor miért ilyen. És sok-sok tulajdonságot hallottam még róla, ami meg pont nem ilyen.

Több mint 10 év tapasztalata alapján ma már azt mondom, hogy nincs jó jegy, meg rossz jegy. Mindegyiknek vannak erőforrásai és vannak nehézségei. Mindegyikkel lehet kellemes együtt lenni, és lehet kellemetlen. És mindegyik ad valamit a világnak.

A Skorpió például a teljes odaadást. A szenvedélyt. Az elköteleződést. A totalitást. A szembenézés bátorságát. Annak az üzenetét, hogy ha lemész a mélybe, ott igaz gyöngyre lelhetsz.
 

Egy későbbi aranyos történet volt, amikor valaki megkérdezte, milyen jegyű vagyok. Gondoltam, nem bonyolódom bele, és csak a Nap-jegyemet mondtam meg, ami Vízöntő. Mire ő: "akkor jó, mert nem akarnálak megbántani, de a Skorpió egy olyan szemét jegy, hogy mi direkt úgy terveztük a gyerekünket a feleségemmel, hogy ne legyen az".

Két másodperc habozás után nem szóltam inkább semmit. Sem saját skorpióságomról, sem arról, hogy hányféleképpen lehet még a gyerek Skorpió, azon kívül, hogy október utolsó vagy november első két harmadában születik. :)

 

2012. október 28.:

 

Néhány napja már a Skorpió jegyében jár a Nap. Míg az előző hónap energiája, a Mérleg-minőség kifejezetten az egyensúlyi állapotokat kereste, addig a Skorpióról épp az ellenkezője mondható el: ő a szélsőségeket kedveli. Hideg vagy forró - csak langyos ne, fekete vagy fehér - csak szürke ne, és így tovább. A Skorpiót az átélés hajtja.

Így hát aztán ebben a hónapban meg lehet járni a magasságokat és a mélységeket is. Lehet szenvedéllyel, magas hőfokon izzani, és le lehet menni a mélybe is. (Persze nyilván ezt nem csak ebben a hónapban lehet, csak most ezek a témák jobban a fókuszba kerül(het)nek.)

Lelkünk mélyebb régióiba néha spontánul is belekerülünk. Kiválthatja ezt egy esemény is (például egy szakítás), vagy kerülhetünk egyszerűen ilyen periódusba is. Ezeket nem annyira szoktuk szeretni, noha magunkat jobban megérteni, tanulni ebből is lehet.

És kereshetjük a mélységet tudatosan is, például önmagunk megfigyelésével, mintázataink feltárásával, különféle módszertanokkal, terápiákkal, amik segítenek hozzáférni a tudat számára nehezebben elérhető tartományokhoz is.

Én azt vallom, hogy ezt csak akkor érdemes, ha van apropója, azaz valami valóban nyomja a lelkemet, valamivel elégedetlen vagyok, szeretnék rajta változtatni. Csak úgy kíváncsiskodni nem biztos, hogy jó - ami meg akarja mutatni magát, az előbb-utóbb úgyis "jelez" (tünetet, problémát okoz).

És ez célt is ad a kutakodásnak: a transzformációt. Ha olyan működést találunk, ami nem segít, nem szolgál minket, akkor egy következő lépés a transzformálás. Első a tudatosítás, és utána - ha már látjuk, miről is van szó - jöhet az átalakítás. A Skorpió-energiák ennek is kedveznek.

Az én olvasatomban az elengedés is egy transzformáció. Leteszek, elengedek valamit, hogy utána kezdődhessen egy új, más jellegű, más minőségű szakasz.

 

 

A Nyilas-minőségről

 

2015. január 28.:

 

Hogyan szerelmes egy Nyilas?  

 

Lelkesedve. Gyakran nagyon hamar lelkesedve: még mielőtt jobban megismerte volna a kedvesét, képes lehet máris nagy terveket szövögetni, kifejezetten a jövőről. Ami aztán lehet, hogy úgy lesz, de az is lehet, hogy nem, és akkor jöhet a csalódás. A Nyilasok hajlamosak az idealizálásra. Férfiak lehetnek hős szerelmes lovagok is, akik vágyakoznak kedvesük után, és udvarolnak neki, anélkül, hogy a kapcsolat egyhamar szárba szökkenne.  

 

A Nyilasok szellemi emberek, kell nekik a szellemi élmény, ezért nagyon igénylik a beszélgetéseket. Fontos nekik partnerük hozzájuk illő intelligenciaszintje, különben unalmas lesz a kapcsolat. Szeretnek is sokat beszélni általában, hosszú-hosszú mondatokban.  

 

Emellett a tér is fontos nekik, nem viselik jól a bezártságot.  

 

Optimisták, lelkesítőek tudnak lenni.

 

2013. november 28.:

 

Péntek óta már a Nyilas jegyében jár a Nap. Mire a Bakba ér (dec. 21.), elérjük a legrövidebb nappalt. Onnantól majd kezd visszatérni a fény, de addig még egyre több jut a sötétből, így ez az időszak még mindig alkalmas arra, hogy befele nézzünk, magunk legyünk, át- és újragondoljunk dolgokat.

E mellett a Nyilas már mégsem a Skorpió. Ez utóbbi lefele szeret menni, a mélybe, a Nyilas pedig felfele, a szellemi dolgok felé, és előre, a jövőbe. Általában lelkes és optimista, mer nagyot álmodni, és elhiszi, hogy odaér.

Így ez a hónap alkalmas arra (idevéve azt is, hogy ez még mindig egy magunkra fókuszáló időszak), hogy:
- megnézzük álmainkat, hol is tartanak, élnek-e még, esetleg újakat szőjünk
- megvizsgáljuk, esetleg megerősítsük hitünket, világképünket
- ránézzünk életünk ívére (honnan jöttem, hova tartok), és céljára
- összekapcsolódjunk belső hangunkkal, aki túllát a mindennapi ügyes-bajos dolgainkon

Ez most még nem a konkrét tervezés időszaka, az majd a Bak lesz (és abba belesik az év vége és az év eleje is).

A Nyilas általában egy kicsit előrébb jár, távolabbra céloz, nem a konkrét lépések megtétele a fő erőssége, sőt.  

Ritkán elégedett azzal, ahol tart, és éppen ezért inspirálja őt a fejlődés, a tanulás, a haladás.

Valamiben mindig hozzáértő, és ezen a területen lehet tőle tanulni.

 

2013. december 5.:

 

Minden előadás előtt, és most az asztrológiai jegyek kapcsán különösen, át szoktam gondolni, milyen odavágó tapasztalataim vannak az utóbbi 6 és fél évből. Ezen idő alatt sok-sok ember élettörténetét hallgattam meg, és sok nehézségen és problémán dolgoztunk együtt, hogy a megoldás felé tudjuk őket mozdítani.

És ahogy ezen most is gondolkoztam, a Nyilasok kapcsán egy visszatérő momentum jutott eszembe.
 

Ezek a visszatérő momentumok általában az AsztroFókusz-terápia során jelentek meg, mert ott a kevésbé tudatos működések is a felszínre tudnak kerülni.

Az AsztroFókusz-terápia lényege, hogy a bennünk működő belső szereplőket szólítjuk meg, izoláltan. Mindannyian összetettek vagyunk, többféle energia működik bennünk.

És akinek van Nyilas jegyű belső szereplője (például Nap, Hold, Aszcendens), ott gyakran jelent meg az, hogy az az énrész feljebb állónak érezte magát, mint a többiek.

Valami olyasmi volt benne, hogy ő hozzáértőbb, tisztább, nemesebb, okosabb, összességében jobb, mint a többi.

(Nem kifele, más emberek fele, hanem olyan ez, mintha egyik felem azt mondaná, hogy én jobb vagyok, mint a másik felem. Mintha egyik felem megítélné a másik felemet. Mintha lenne bennem egy rész, aki nem tartja elég jónak a bennem levő másik részt, vagy részeket.)

Na most. Ez a rész, aki úgy élte meg, hogy ő jobb, okosabb, tisztább, és így tovább - első közelítésben úgy érezte, hogy ez nagyon klassz. Csak aztán, ezzel együtt, megjelent benne a magány, a távolság, néha még a kirekesztettség érzése is.

Vagyis megjelent az a kettősség, hogy elmehetek bizonyos magasságokba, csak ott lehet, hogy magányos leszek. Vagy belevethetem magam az élet sűrűjébe, de ott akkor mindenfélével találkozom.

Természetesen ez túlmutat azon, hogy valaki Nyilas vagy sem. Csak őket talán jobban érinti ez a témakör. (De mondhatnám úgy is, hogy minket jobban érint, mert nekem is van Nyilas részem.)

Na és hogy aztán mi lett ezekben a helyzetekben (az AsztroFókuszokban) a továbblépés? Szinte kivétel nélkül mindig az, hogy a magukat jobbnak gondolók inkább választották azt, hogy kapcsolódnak a többi résszel, mint azt, hogy maradnak "feljebb", ámde magányosan. Persze, ha már itt egy ember belső szereplőiről van szó, akkor érdemes mégis csak jóban lenni egymással, mert egy másik szemszögből ez azt jelenti, hogy jóban vagyok magammal.
 

2012. november 25.:

 

Szerda éjjel óta a Nyilas jegyében jár a Nap. Így most egy kicsit elvonhatjuk a figyelmünket a Skorpió energia által jobban fókuszba hozott mélységektől, és megnyílhatunk a távlatok felé. A Nyilas ugyanis leginkább előre és felfele tekint.

Felfele a magasabb szférákba, ahol emberen túlmutató dolgokat és értékeket talál, úgy mint jog, filozófia, különféle vallások, magas szintű speciális szaktudás, és hasonlók. És előre, a jövőbe. A Nyilasnak nem könnyű a jelenben maradnia, mert gondolatban a legtöbbször már előrébb jár. Majd ha ez, majd ha az. És amikor jelenné válik az egykori majd, akkor már ismét egy következő majdban van.

E két irány - a felfele és előre - miatt nem könnyen fogadja el saját magát sem. Általában szeretne "feljebb" és "előrébb" is tartani.

Vagyis:

"még nem vagyok elég jó (értékes, hozzáértő, stb.)", és

"miért nem tartok már ott, hogy…" vagy "majd akkor, ha…"

Ez inspirálja a Nyilasokat a fejlődésre, a tanulásra, az előrelépésre (bármiben is, ami nekik fontos). Ugyanakkor egy Nyilasnak kimondani azt, hogy "itt tartok", és pláne hozzátenni azt, hogy "és ez rendben van"… na, hát ez nem könnyű.

 

 

A Bak-minőségről

 

2015. január 28.:

 

Hogyan szerelmes egy Bak?  

 

Megfontoltan. Nem a lobogó érzelmek embere, ezért még akár úgy is tűnhet, hogy nem is szerelmes. De neki is vannak persze komoly érzelmei, csak nem mindig látszanak egyértelműen. Ezzel együtt megbízható, felelősségvállaló, hűséges társ. Arra is lehet számítani, hogy nem játszmázik, alapvetően szereti az egyenes, egyszerű dolgokat. Nem bonyolítja el az életet.  

 

A világot funkcionálisan nézi, ezért inkább a tettek, mint a szavak embere. Szeretetnyelve jó eséllyel a szolgálatok, szívesen tesz meg ezt-azt, szereti is hasznosnak érezni magát.  

 

A nagy érzelmi hullámokkal általában nem tud mit kezdeni. Nehezen érti meg ilyenkor a másikat, és ő maga is összezavarodhat egy-egy drámai helyzetben. Inkább a megbeszélést, a logikus érveket, az átláthatóságot szereti. Még akkor is, ha alapvetően érzelmi kérdésekről van szó.

 

2013. december 21.:

 

Ma van az év legsötétebb napja (legalábbis az északi féltekén), este 18 óra után kicsivel elérjük a téli napfordulót. Egy pillanatra olyan, mint megállna a Föld, és elindulna a másik irányba. Ez egy amolyan szélső érték. Ezzel együtt a Nap a Bak jegyébe lép.

A Bakok szorgos-dolgos típusok, és távlatokban gondolkodnak. Szeretik a tervezhetőséget, kiszámíthatóságot, következetességet. Önfegyelmük elég nagy.

Így ebben a hónapban előtérbe kerülhetnek terveink (és jön az új év is), illetve átgondolhatjuk, hogy mi is történt eddig, hol is tartunk a nagy folyamatokban. Rendet rakhatunk ott, ahol szeretnénk, nem csak fizikai dolgok között. Felelősséget vállalhatunk valamiért.

 

2014. január 7.:

 

A Bakokra szokták néha mondani, hogy karrieristák, és érzéketlenek. És annyi igaz is, hogy általában fontos számukra az előrelépés, az érdemeik elismerése. (Itt külön hangsúly van az érdemeken, mert hogy azok vannak - nem szeretik, ha csak úgy "beejtik" őket valahova felülről.) És még az is elmondható róluk, hogy sokszor kemények, fegyelmezettek, funkcionálisak. Ha feladat van, az az első.

Nos, hol van mindeközben a szívük?

Mert hogy van, nagyon is van nekik. Azonban érzékenységük a legtöbbször nem látszik ki a fegyelmezettségük mögül.

Ha megbántasz egy Bak-típusú embert, nem könnyekre fakad, hanem visszahúzódik, elzárkózik. (De nehéz is ez azoknak, akik odabújni szeretnek, és rögtön megbeszélni, kibeszélni a sérelmeket.)

Ha fájdalom éri, elrakja belülre, mélyre - lehet, hogy észre sem veszed rajta.

Ha pedig szeret, azt is a maga módján mutatja ki. Főleg tettekben. Megcsinál ezt, megcsinál azt. Kettőtökért is dolgozik. Építi az otthonotokat. Közös célokban gondolkozik. A Bakoknak főleg ez a szeretetnyelvük.

Hűségesek, kitartóak, és teszik, amit úgy gondolják, hogy tenniük kell. Ha egy lépéssel közelebb lépnek valakihez, azt is leginkább csendben szeretik megtenni. Semmi nagy csinnadratta, semmi nagy hőstett, csak csendben megteszi a lépést. Nem nevezi nevén, nem hívja fel rá a figyelmet. Sőt, ha a másik teszi meg, akkor is inkább eltereli a szót. Amolyan "á, semmiség" módjára. Még az is lehet, hogy elvicceli. Mintha csak véletlenül történt volna.

 

2012. december 22.:

 

Tegnap volt az év legsötétebb napja (legalábbis itt, az északi féltekén). Látványos világvége nem lett végül, a Nap viszont belépett a Bak jegyébe, ahogy azt mindig is teszi a téli napforduló idején. Így a következő hónapban a Bak témák kerülnek jobban fókuszba. Hívószavak: feladatok, kitartás, szívósság, racionalitás, tervezés (pl. a jövő év bizonyos fokú megtervezésére is alkalmas lehet ez az időszak), alapok lerakása, építkezés, hosszú távú projektek, keretek tisztázása, külvilág felé felmutatott eredmények.
 


A Vízöntő-minőségről

 

2015. január 28.:

 

Hogyan szerelmes egy Vízöntő?  

 

Mondhatjuk, hogy szokatlanul, de az is lehet, hogy úgy, hogy szinte észre sem veszed. :) Fontos a szabadsága, és nem feltétlenül kötődik könnyen. Ha mégis kötődik, nem biztos, hogy könnyen elismeri. Akár magának, akár a másik előtt. Ezért lehet, hogy szüksége van arra, hogy fenntartsa annak a látszatát vagy érzetét, hogy ő nincs is annyira elköteleződve ám. Lehet, hogy meglép valamit, de kicsinyíti a jelentőségét (á, ez nem komoly, á, minden nap együtt alszunk, de egyébként máshol lakunk, stb.). Nagy felhajtást és hírverést valószínűleg nem csap, talán még egy lánykérésnek sem. :)  

 

Fontos neki, hogy ne érezze magát beszorítva, ha lát egy lehetséges menekülő utat, akkor marad akár egész sokáig is. Egyébként a tiszta, egyenes viszonyokra törekszik, és azt a fajta teret, amit ő igényel, megadja a másiknak is.  

 

Szereti a meghökkentést, a kiszámíthatatlanságot, úgyhogy okoz néha meglepetést. :) A játékosságot, a bolondozást is kedveli.

 

2014. január 22.:

 

Ma a Vízöntőkről szeretnék Neked írni. Azért róluk, mert pár napja elkezdődött már a Vízöntő-hónap, de e mellett ennek a jegynek van egy olyan sajátossága, ami a másik 11-nek nincsen: a nagy világkorszakok közül is most a Vízöntő-korban élünk (még nagyjából 2000 évig, úgyhogy a mi életünkben még biztos :) ).

Így ennek az energiának az üzenete most duplán aktuális.

Mit is üzen nekünk ez a minőség?

A fő üzenete, hogy tiszteljük egymást. Ne nőjünk egymás fejére. Fogadjuk el egymás egyéniségét, és egyéni útjait. És persze találjuk meg a saját identitásunkat, és a saját egyéni útjainkat is. Merjünk mások lenni. Merjünk elindulni olyan utakon, ahol kevesen járnak, vagy eddig még senki (legalább nem kerülünk dugóba :), de amúgy tényleg: nem veszünk el a tömegben). Merjünk átírni ezer éves mintákat, ha azok már nem szolgálnak minket. Bontsunk formát. Merjük kimondani, ami van (ahogy az udvari bolond is tette, aki tipikus vízöntős figura).

Nos, ezt üzeni nekünk a korszakunk, és ebben a hónapban ezek a kezdeményezések külön támogatottságot kapnak.

Aki maga is Vízöntő, neki ezek talán könnyebben, vagy természetesebben mennek. És persze megvannak neki is a nehézségei, mint például a függetlenség (túlzott) fontossága, a tekintély-problémák, vagy az idegenség-érzet.

 

2014. február 4.:

 

Vízöntők örök kérdése a függés-függetlenedés problematikája. Kiugorjon-e, beugorjon-e. Általában inkább az autonóm, a szabadságszerető oldalát szokták kiemelni, de a kérdés ennél összetettebb, mert a Vízöntőnek e mellett fontosak a kapcsolatok, fontosak a közösségek, és igenis fontos a valahova tartozás. És ha épp kiugrott, ha épp szabad és független, akkor többnyire magányos is. Ezért vonzza a befele irány is. Csak akkor meg veszélybe kerülhet a szabadsága. Ez a dinamika képes fenntartani nála a kint-bent hullámzását, néha őrlő kettősségét.

Vízöntőnek sem mindig könnyű lenni. :)

És itt van még az elidegenedés, ami szintén elő tud fordulni a Vízöntők háza táján. Ilyenkor nem találják a helyüket, nem tudják, hogyan kapcsolódjanak be egy helyzetbe, úgy érzik, nem is odavalók, vagy szeretnének odavalók lenni, de valahogy kicsit sete-suták.

Néha aztán maguk lógnak ki a sorból, és ez egyben erőforrás is, hogy képesek szembe menni az árral. Képesek új utakat keresni. Képesek nézőpontot váltani. Az összes jegy közül talán a Vízöntőknek megy a legjobban az, hogy máshonnan is megnézzenek valamit. Hogy amikor nyakig benne vannak egy helyzetben, akkor egy pillanatra megálljanak, és ránézzenek egy másik nézőpontból. Hogy a legnagyobb dráma közepén egy pillanatra kitekintsenek, és elmosolyodjanak. Egyébként általában a térlátásuk is jó, és nagyon jól el tudják képzelni, hogy ha nem ott állnának, ahol, hanem egy másik pontján a térnek, akkor onnan mit látnának. :)

 

2013. január 21.:

 

Szombat este óta már a Vízöntő jegyében jár a Nap. Ez azért speciális, mert általánosan is a Vízöntő-korban élünk, legalábbis úgy tűnik, amellett, hogy erősen megoszlanak a vélemények, hogy mikor is kezdődik (majd) valójában.

Lényeg a lényeg: most egy hónapig egészen biztosan fókuszba kerülnek a vízöntős témák. Mire is lehet alkalmas ez az időszak? Tisztázni a függési és függetlenedési kérdéseket. Egyszer csak irányt váltani. Új és esetleg járatlan utakat keresni, olyasmit kipróbálni, amit eddig sosem. Kitörni minket már nem szolgáló keretek közül. Odafordulni egy-egy egyén felé, megpróbálni elfogadni olyat, amit eddig esetleg nem nagyon sikerült.

Emellett a Vízöntő-energia egyik tulajdonsága a váratlanság, így számíthatunk rá, hogy mindenre nem tudunk felkészülni - lesznek helyzetek, ahol a spontaneitás és rugalmasság kapnak nagyobb szerepet.

Én úgy gondolom és tapasztalom, hogy már a Vízöntő-korban járunk, vagy legalábbis a szele már mindenképpen megcsapott minket. (A nagy világkorszakok nagyjából 2160 évenként váltják egymást.) A sok technikai újítás, az űrutazások, az Internet, az individualizmus, a jóval nagyobb szabadság, a szingliség mint életforma, az egyenjogúságú törekvések, és így tovább - ezek mind-mind ennek a korszaknak a sajátosságai. Sok évszázados minták kérdőjeleződnek meg, és a nagyobb szabadságban a felelősség is nagyobb. Úgy tűnik, mindenki a maga útját tudja csak megkeresni, egyre kevésbé mondható meg kívülről a tuti megoldás.

 

2014. február 12.:

 

Tudtad-e, hogy egy nap átlagosan 25920-szor veszünk levegőt? :)

Ez egy érdekes szám. Egyrészt elég soknak tűnik. Másrészt a Föld tengelye, ami körül a Föld forog, habár nagyon lassan, de egy pici kört ír le az égen. Egész pontosan 25920 év alatt.

Ennyi idő alatt mennek végig a világkorszakok is a 12 jegyen. Egy világkorszak 2160 évig tart (25920 osztva 12-vel). Nemrég még Halak volt, most pedig - legalábbis sokak szerint, és szerintem is - Vízöntő-kor van (ugyanis ezek visszafele mennek). És ez - úgy tűnik - kikerülhetetlenül hatással van ránk.

(Tulajdonképpen az csak érdekesség, hogy annyiszor veszünk levegőt, mialatt a Föld fordul egyet, ahány év eltelik, mialatt a Föld tengelye leírja a kis körét. De még az is lehet, hogy nem véletlen ez az egybeesés.)

Ebben a Vízöntő-korban mintha a feje tetejére álltak volna a dolgok. Annyi a lehetőség, hogy néha már nem is tudjuk, mihez kapjunk. És mivel azt kommunikálják, hogy szinte bárkiből bármi lehet ("valósítsd meg önmagad"), ezért - az inspiráló hatása mellett - sok a frusztráció, mert sokszor azt gondoljuk, hogy még nem azok vagyunk, akik lehetnénk.

Nagy lett a szabadság is, de ezzel együtt a felelősség is. Már alig-alig mondják meg "kívülről" különféle autoritások, mit is kéne tennünk.

Aztán itt van az elidegenedés és emellett a világ kitágulása. Óriási városokban él rengeteg ember, és sokszor még a szomszédját is alig ismeri. Aztán hazamegy, leül a gépe elé, és sok kapcsolatot ott tart, nem pedig személyesen. Itt rengeteg a lehetőség, lehet ismerkedni, vagy skype-olni az Ausztráliában élő unokával…

És így tovább.

Úgy tűnik, ez egy természetes fejlődési folyamat. És ahogy a Vízöntő-típusú emberek szeretik néha felforgatni a dolgokat, úgy a Vízöntő-kor is szereti felforgatni a világot. Mi meg csak kapkodjuk néha a fejünket. :)

 

 

A Halak-minőségről

 

2014. február 22.:

 

A Nap már a Halak jegyét tapossa égi útján, és ez a jegy egyben az évkör vége is. Mert a kör ugyan kör, de ennek a 12-es felosztásnak mégis van egy eleje, és egy vége. A Kossal kezdődik, és a Halakkal ér véget. Így aztán míg a Kosra jellemző a nekikezdés, a berobbanás, addig a Halakra pedig a "hagyni elmenni", a kioldódás, a feloldódás. Ezért a Halak az összes jegy közül az, aki a leginkább keresi az egységélményt, akár emberekkel, akár spirituálisan. Neki a legnehezebb határokat húzni, ő az, aki könnyen össze tud olvadni másokkal. Empatikus, szolgálatkész, néha kihasználható is. A hideg-rideg valóság nem a kedvence, szívesebben megy a saját fantáziavilágába, álmaiba.

Ezt a hónapot most a Halak-energia hatja át, így előtérbe kerülhetnek álmaink (most meg- vagy újra álmodjuk, és tavasszal elkezdhetjük megvalósítani). Tehetünk valami a világért, vagy ha a világ túl nagy  :), akkor valakiért, vagy valakikért - olyat, amit általában nem szoktunk. Hagyhatunk dolgokat, vagy embereket elmenni. Nézhetünk magunkba, befele, lehetünk csak úgy magunkkal, vagy meditálhatunk, ha amúgy szívesen teszünk ilyesmit. Engedhetünk egy kicsit a kontrollból, az akarásból, és jobban együtt áramolhatunk azzal, ami éppen van, ami éppen jön. Figyelhetünk többet, vagy többször intuíciónkra is. És festhetünk is. :) A színezés, mázolás, színek keverése igazán halakos tevékenység.

 

2014. március 10.:

 

Hogyan szerelmes egy Halak?

Többnyire nagyon. Odaadással, törődéssel, megértéssel. Talán túlságossal is. Mert a Halak-lét egy kicsit én vesztő állapot. A Halak ember rá tud hangolódni a másikra, átérzi búját-baját-örömét, azonban kevésbé tudja, hogy ő mit is szeretne. Sokszor már az is boldoggá teszi, ha a másik boldog. De azért érdemes a saját szükségleteit is kibányászni a mélyből. Mert egy kapcsolatban az adok-kapok egyensúly hosszú távon fontos.

Akarhat nagyon segíteni is a másiknak. Ami nemes dolog is lehet, főleg, ha előtte meggyőződtünk róla, hogy a másiknak szüksége van rá. Mert ha nem, akkor azzal azt üzenjük, hogy ő nem tudja megoldani a problémáját. Vagy hogy mi majd jobban tudjuk, mint ő. Halak emberek időnként beleesnek ebbe az elsietett segíteni akarásba. (Persze nem csak a Halak, de ők talán kicsit gyakrabban.)

Halaknál gyakori az álmodozás is. Hajlam az idealizálásra. Az a bizonyos "rózsaszín köd". :)

De lelkük az nagy van, az biztos.

 

2013. február 22.:

 

Néhány napja elhagytuk a Vízöntő-havát, és átléptünk a Halak-hónapba. A Halak egy vizes minőségű jegy, otthonos az érzelmek terén, fő erőssége az együttérzés képessége, noha ez a nehézsége is: néha túlságosan átveszi mások érzéseit, problémáit. Esetleg a világ problémáit.

Mire lehet (különösen) alkalmas az elkövetkező időszak? (Egészen a március 20-i tavaszi napéj-egyenlőségig. (Igen, idén 20-a, nem 21-e.))

Keretek lebontására, feloldódásra, meditatív állapotok elérésére, lebegésre egy meleg vizű medencében. :) Önzetlen cselekedetek és szolgálatok véghez vitelére, mások igényeinek figyelembe vételére. Kontroll elengedésére vagy lazítására, érzelmekre való ráhangolódásra, fantáziák és álmok szövésére, intuícióinkra való odafigyelésre. És sok-sok empátia adására (noha ez bármelyik hónapban jól jön :) ).

Mivel a Halak-energiára jellemző az elmosódás, néha a ködösség is, ezért nagy, elme szintű tisztánlátásokat ne pont ebben a hónapban reméljünk.

 

 

Karácsony kapcsán

 

2014. november 27.:

 

Közeleg a Karácsony. Ennek az ünnepnek több aspektusa is van, és az egyik mindenképp az ajándékozás.

 

Úgy látom, ez vegyes érzéseket vált ki az emberekben.

 

Van, aki a nyűgöt látja benne, van, aki pedig a lehetőséget. (Igen, van, aki várja a Karácsonyt, és nagy örömmel szerzi be vagy készíti el az ajándékokat a szeretteinek.)

 

Van, aki könnyen kitalálja, hogy ki minek örülne, van, aki nehezen.

 

Sőt, van, aki kifejezetten aggódik, hogy a másiknak nem fog tetszeni az, amit ő kitalált. Talán ez a legnehezebb része az egésznek.

 

Az, hogy ki hogyan éli meg ezt a kérdést, részben összefügg a szeretetnyelvekkel is.

 

Van, akinek nem a legfőbb szeretetnyelve az ajándékozás. (Nekem sem egyébként.)

 

Ez nem azt jelenti, hogy ő nem szeret kapni, hanem azt, hogy vannak fontosabb dolgok, amikből jobban érzi a szeretetet (pl. érintés, szavak, tettek, vagy minőségi idő), és amiket ha nem kap, akkor azt nem pótolja az ajándék.

 

De attól még szeret kapni, persze. :) Viszont akinek ez nem a fő szeretetnyelve, úgy tapasztalom, adnia is nehezebb. Talán azért, mert nem tud azonosulni vele igazán, hisz ő maga sem erre vágyik a leginkább, ezért esetleg „feladatnak” érzi.

 

Mit is lehet tenni, ha ez a helyzet? (Azon kívül, hogy „megoldjuk a feladatot”.)

 

Lehet próbálkozni az ajándékozás elkerülésével, például megbeszélni, hogy nem adunk egymásnak. Olyanok között, akiknek az ajándékozás hátrébb van a szeretetnyelv listájukon, ez jól is működhet. Valószínűleg többre fogják értékelni az együtt töltött időt, vagy egy kellemes ebédet, vacsorát.

 

Vagy át lehet értékelni a hozzáállást. Például nem azzal a szándékkal menni be a boltba, hogy most ajándékot fogok vásárolni, mert kell, hanem azzal, hogy a szeretetemet fejezem ki. Egész más tud lenni. :)

 

2012. december 11.:

 

Két hét múlva itt a Karácsony, melyet sokan tartanak a szeretet ünnepének. Van, aki azt mondja, miért is ne szerethetnénk egymást egész évben. És tényleg, miért is ne? De az tény, hogy Karácsonykor ez mégis csak fokozottan kerül a fókuszba.

Azt szoktam mondani, hogy a Karácsony olyan, mint egy nagyító. Felnagyítja azt, ami van. Ha szerető kapcsolatok vesznek körül, akkor ilyenkor koncentráltan osztozunk az örömökben, a szeretetünk áramlásában. Ha szeretteinkkel problémás a kapcsolatunk, ilyenkor ez fokozottabban megjelenik, amikor amúgy "szeretnünk kellene egymást". Ha nincs párkapcsolatunk, ilyenkor felerősödhet a magány-érzésünk is, különösképpen, ha nincs kivel töltenünk az ünnepeket, vagy egy részét.

Ebből a szempontból némiképp szélsőséges időszak ez.

Viszont ez a pre-karácsonyi időszak arra is alkalmas lehet, hogy felülvizsgáljuk, hogy is vagyunk mi a szeretettel, és azokkal a személyekkel, akik - legalább valahol a szívünk mélyén mindenképpen - fontosak számunkra. És megnézhetjük, tehetünk-e még bármit, mielőtt még elérkeznek az ünnepnapok. Tehetünk-e valamit azért, hogy amit a nagyító felnagyít, az számunkra kellemes, szívet melengető legyen.

És - kicsit talán meglepő módon - kezdhetjük saját magunkkal is. Ha jóban vagyunk magunkkal, másoknak is könnyebb lesz minket szeretniük. És nekünk is könnyebb lesz másoknak jó szívvel adni a szeretetünkből. Én ezt a saját bőrömön szoktam tapasztalni. :)

 

 

Húsvét és a 12-es életérzés

 

2012. április 6.:

 

Ahogy ráhangolódtam a közelgő Húsvétra, a 12-es életérzés jutott eszembe, és annyira megihletett, hogy még klaviatúrát is ragadtam - már csak azért is, mert szerintem sokakat érint.

 

Talán Téged is.

 

Van-e olyan téma az életedben, ahol úgy érzed, már igazán sokat tettél, hogy javuljon, változzon, megoldódjon, és még mindig nem, és még mindig nem, és még mindig nem…

 

És ott az elkeserítő kérdés, hogy "de még mit"? Mégis mit kéne még tenned ahhoz, hogy végre-valahára könnyebbé váljon számodra ez a történet? Hiszen annyit vártál már, annyi mindent megpróbáltál már… és ha volt is javulás, lehet, hogy ugyanúgy visszarendeződött, ahogy korábban volt.

 

Ha van ilyen, akkor az lehet, hogy Nálad 12-es érintettségű kérdéskör.

 

A születési ábrában 12 életterület van, amiket házaknak hívunk, és számokkal jelölünk. Mindegyik életterületnek megvannak a maga témái, értelmezései. Ilyen témák lehetnek például a biztonság, család, párkapcsolat, önmegvalósítás, stb.

 

A 12-es ház témái pedig - a teljesség igénye nélkül: elzártság, nehezítettség, terhek cipelése, élethosszig tartó feladatok, elkerülhetetlen tennivalók, áldozatvállalás. Valamint: belső növekedés, fejlődés, spirituális érés, világtól elzárt tevékenység, és ilyen értelmében az ezotéria is.

 

Kinek-kinek más-más pont kerül kapcsolatba a 12-es házával. És ennek a területnek van még egy sajátossága: míg a többi életterülettel elsősorban kétféleképpen kerülhet kapcsolatba egy bolygó, addig a 12-essel hatféleképpen. Emiatt gyakrabban fordul elő egy születési ábrában, így sokakat érint.

 

És hogy miért jutott mindez Húsvét kapcsán eszembe? A nehezítettségről, a vállalásról, a keresztcipelésről.

 

És ha ezt - akár csak a húsvéti aktualitása kapcsán - tovább gondoljuk, akkor  a sok nehézség után ott a megváltás is.

 

Lehet, hogy ez nem egészen erre az élethosszra van tervezve - a 12-es témák általában átszövik az egész életet.

 

DE: ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne velük haladni. Ne lehetne szintet ugrani. Akár eljutni egy egészen élhető, kellemes állapotig. A kiút tényleg a belső érés, belső növekedés. Ahogy nekifutunk a témáknak, újra, meg újra, mintha csak egy lyukas vödörbe hordanánk a vizet - de nem! Minden lépéssel változunk, fejlődünk mi is. És a saját fejlődésünkkel hozzáadunk valamit a világ fejlődéséhez is. És egyszer csak kiderül, hogy nem is volt lyukas az a vödör, csak volt alatta egy tartály.

 

Mindennek az üzenete, hogy nem érdemes feladni! Lehet, hogy már csak pár lépésre vagyunk az érdemi változástól. És minden egyes lépés által többé válunk.

 

Kívánom, hogy a Húsvét hozzon Neked is könnyebbedést, vagy megváltást minden olyan témára, amivel már régóta küzdesz. (Ha pedig nincs ilyen, annál jobb. :) )

 

Nagyon szép ünnepeket kívánok!

 

 

Düh és agresszió

 

2011. január 5.:

 

Írok ismét egy kicsit a dühről és agresszióról.

 

Tömény lesz - maga a téma sem habkönnyű. Igyekszem tagolni.

 

Düh és/vagy agresszió - kell?

 

A düh gyakran torkollik agresszióba, habár van nem düh indítékú agresszió is, és meg lehet élni a dühöt is agresszió nélkül.

 

Az én definícióm szerint kifele irányuló agresszió, ha úgy cselekszem (vagy szólalok meg), hogy nem veszem figyelembe a másik fél szükségleteit.

 

Vannak helyzetek, amikor ez szükséges. Például ha egy gyerek ki akar rohanni az utcára, akkor erővel fogom elkapni. Ha valaki megtámad az utcán, akkor megpróbálhatom magam erővel megvédeni.

 

Az az érdekes, hogy amikor dühből adódóan vagyunk (többnyire szóban) agresszívak, akkor hasonló dolog történik: védjük magunkat. Védjük a magunk igazát. Azt gondoljuk, hogy nekünk valami jár, hogy mi tudjuk, hogy hogyan kell lenniük, történniük a dolgoknak, és ezért ki is állunk.

 

Van olyan helyzet, ahol ez célszerű is lehet. (Az állatvilágban is sok agressziót találni egyébként.)

 

És mikor nem vezet ez célra?

 

Hosszútávon nem kifizetődő, abban az esetben, ha:

1. fontos a másik ember jól-léte

2. fontos a kettőnk közti kapcsolat minősége

 

(Ismét az állatok: van az agyban egy rész, amit ingerelve agressziót lehet kiváltani. Ha egy patkány hipotalamuszát ingerlik, és összeeresztik egy egérrel, megöli, akkor is, ha előtte erre nem volt még mintája sem. Ha egy csoportban élő majom hipotalamuszát ingerlik, a reakciója a helyzetétől (domináns vagy sem) függ. Például nem támadja meg a nőstényt, és ha egy alárendelt hím, akkor támadás helyett még inkább összekuporodik. Szóval ez már többtényezős dolog, és az embernél még sokkal bonyolultabb, hogy hogyan kezeli az indulatait.)

 

Na és ha inkább elkendőzöm az indulataimat?

 

Ha a saját jól-létem (is) fontos, akkor hosszútávon az sem kifizetődő, ha elnyomom a dühömet. Legrosszabb esetben ez tünet-képző is lehet, tipikus árulkodói lehetnek a máj, az epehólyag, a gyomor, a fogak, bizonyos allergiák. Arról nem is beszélve, hogy ha elfojtom az indulataimat, akkor nem tudok valódi kapcsolatot létrehozni a másikkal, mert egy maszkkal fog találkozni.

 

Akkor hogyan?

 

A jó hír, hogy van olyan megoldás, amivel sem kifele, sem befele nem vagyunk agresszívak. Ki lehet fejezni a dühöt úgy, hogy mindez a kölcsönös megelégedés felé vigye a kapcsolatot.

 

Ehhez lehet, hogy a szűk-ség hitéből ("meg kell küzdenem azért, ami nekem fontos") át kell lépni a bő-ség hitébe ("mindketten megkaphatjuk, amire valójában vágyunk").

 

 

2010. december 22.:

 

Írnék egy kicsit a dühről. Így Karácsony előtt, amikor megnövekszik a rohanás, megnövekszik a túlzsúfoltság. Sok türelmetlen, feszült embert látni ilyenkor. Én több dudálást, hangos szót is hallok ilyentájt. Valahogy mintha megnövekedne a düh jelenléte. Ami egyébként nem is nagyon meglepő.

 

Szoktuk mondani (EMK-san), hogy a düh nem igazi érzés. Mégpedig azért, mert mindig van mögötte legalább egy másik.

 

A düh tűz energia: lendület, erő van benne. Dühből sok mindenre képesek az emberek. Alatta azonban ott van a víz-minőség: az érzelmek. Néha félelem, néha kétségbeesés, sokszor tehetetlenség (lsd. Karácsony előtti zsufi).

 

A düh arra is jó lehet, hogy elfedjen egy (vagy több) érzést. Hogy ne kelljen találkozni azzal, ami a mélyén van. Például: annyira fáj valami, hogy nem éljük át, és inkább dühösek leszünk. Vagy: annyira tehetetlenek vagyunk, hogy ezt dühvel próbáljuk kompenzálni. Ebben csak az a nehéz, hogy ha nem engedjük be a valódi érzést, akkor ő irányít minket. És így nem tudjuk megérteni, átalakítani a düh energiáját sem.

 

Én azt gondolom, egy próbálkozást megér, még akkor is, ha ez nem mindig könnyű.

 

 

Szégyen

 

2013. július 9.:

 

Nem egy pille könnyű téma a rák-havi előadás témája: a szégyen. Így vagy úgy, érintett már talán mindannyiunkat.

 

A szülők, a felnőttek is olyan könnyen mondják a gyerekeknek néha, hogy "szégyelld magad".

 

Általában tanító szándékkal, és van is a szégyennek egy visszatartó ereje attól, hogy megtegyünk számunkra és mások számára kellemetlen dolgokat. Például nem megyünk ki az utcára meztelenül.

 

Mindemellett a "szégyelld magad" üzenet sokszor mégis több kárt okoz, mint amennyit használ.

 

Mert olyankor a gyerek nem biztos, hogy azt az üzenetet hallja meg, hogy amit csinált, az valamilyen módon "nem oké", hanem azt, hogy az ő kicsi lénye, ő maga "nem oké". És ha ezt elhiszi, az gyökere lehet későbbi önértékelési problémáknak. Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy egy csomó dologgal felhagy, és soha többet nem próbálja meg.

 

 

Belső harmónia

 

2014. április 26.:

 

Itt van ez a mondás: "amint kint, úgy bent", ahogy azt Hermész Triszmegisztosz megmondta valaha, és ahogy ezt oly sokszor halljuk, olvassuk, esetleg mi magunk is mondjuk, ma is.

 

Én magam is idéztem már, és kicsit bővebben úgy szoktam megfogalmazni, hogy amit megtapasztalunk, ami történik velünk, ahogy alakulnak körülöttünk a dolgok - mindez összefügg azzal, hogy mi van belül, a lelkünkben, az érzéseinkben, a gondolatainkban, a tudattalanunkban, és így tovább.

 

És ha már, akkor miért ne foghatnánk meg egy kérdést belül? Miért ne próbálhatnánk meg magunkban meglépni a vágyott változást? Hiszen ha igaz az elv, akkor utána a "kint" leköveti azt, ami "bent" történt.

 

És magunkon talán könnyebb is változtatni, mint a világon, vagy másokon.

 

Ezen az elven alapul az AsztroFókusz-terápia is.

 

A lényege: 1. lássuk meg, hogy mi van belül, vagy mondhatnám azt is: hogyan "csináljuk" bent azt, ami megjelenik kint 2. hozzuk a belső működéseket harmonizált állapotba.

 

És lássunk csodát :) - egy ilyen folyamat után változni kezd a ("kinti") problémás élethelyzet.

 

 

2013. szeptember 10.:

 

A csütörtöki előadás egy részletét osztom meg Veled.

 

Kérdés: mit tehetek, hogy elérjem, és fenntartsam a belső harmóniát?

 

Néhány ötlet (a teljesség igénye nélkül):

 

- Nézd meg, hogy vagy életed nagyobb kérdéseivel. Mert ha azokkal nem jól, akkor a kicsiktől is könnyebben ideges leszel.

- Legyél tudatos a szükségleteidről, majd törekedj a kielégítésükre.

- Élj harmóniában a saját személyiségeddel, energetikáddal. (Persze ehhez jól jön, ha elég jól ismered magad.)

- Törekedj építő kapcsolatokra.

- Legyenek tevékenységeid, amik feltöltenek.

- Adj hozzá valamit (nem feltétlenül egy nagyot) a világhoz.

 

 

Párkapcsolati kérdések

 

2015. január 13.:

 

A csütörtök esti beszélgetésen darabjaira szedjük a szerelmet. :) Noha én személy szerint mindig is hittem és hiszek a szerelem erejében, és biztos vagyok benne, hogy vannak modellekkel, elméletekkel és tudományokkal nem leírható dimenziói is, most mégis megpróbáljuk, amennyire lehet, megérteni a természetét. Főleg a múlékony természetét. Igaza van-e vajon Zoránnak, amikor azt énekli, hogy „a szerelemnek múlnia kell”?

 

Talán nem is hinnénk, hogy a szerelem kialakulásának mennyi összetevője lehet.

 

Itt vannak például a hormonok, amik egy szerelmi kapcsolat elején termelődnek, és eufóriát, boldogságérzetet, szapora szívverést, és hasonlókat okoznak. (Tudom, ez nem túl romantikus…) Idővel ezek a hormonok csökkennek, és ha még együtt van a pár, akkor más hormonok termelődnek nagyobb mértékben, amik inkább a kötődést erősítik.

 

Aztán van a projekció. Erre ki hajlamosabb, ki kevésbé, de mivel sok ember hamarabb esik szerelembe, minthogy a másikat igazán alaposan kiismerné (és akkor talán nem is esne már szerelembe), ezért az elején amit nem tudunk a másikról, azt hajlamosak lehetünk belelátni. Nagyon nehéz ilyenkor még az embert látni és szeretni, és nem a vágyképet, mert közben megindulnak a hormonok, elborítanak az érzések, és – már megint az a fránya fiziológia – azt is megvizsgálták, hogy az agyunk kritikusságért, negatív érzelmekért és megbízhatósággal kapcsolatos kételyekért felelős területei képesek inaktívvá válni. Hajaj. :) Idővel azonban ez változik, jobban látjuk már az embert, kevésbé a vágyképünket, és ott derül ki, tudunk-e vele tartósan együtt maradni.

 

Aztán itt vannak a gyerekkori hiányaink, amiket – sokszor tudattalanul – a társunk segítségével remélünk pótolni vagy gyógyítani. És aztán ez vagy sikerül, vagy nem.

 

És van még más összetevő is.

 

Jó hír viszont, hogy vannak olyan összetevői is a szerelem kialakulásának (már az elején is), amik sokkal kevésbé múlékonyak.

 

Ilyen például a hasonlóság. Ugyan van egy mondás, miszerint az ellentétek vonzzák egymást, de a vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a hasonlóságok sokkal jobban vonzzák egymást.  Persze bizonyos területeken jól jöhet, ha kiegészítjük egymást, de fontosabb területeken jó ha valamennyi hasonlóság van, legalábbis a hosszú távú együtt maradás szempontjából. Például személyiségvonásokban, érdeklődési területekben, akár még fizikai adottságokban is. Ez már egy kapcsolat elején is vonzó lehet, és később is megmarad.

 

Másik ilyen példa az ismerősség. Ha valakit láttunk már korábban, netán ismerjük egy ideje, akkor könnyebben szerethetjük meg. Persze létezik szerelem első látásra (legalábbis szerintem :) ), de több kutatás is van arra vonatkozóan, hogy az ismerősség (az, hogy már többször/sokszor) láttuk az illető személyt, önmagában is növeli a vonzalmat. Nos, ez sem múlik el az idővel, sőt.

2014. december 16.:

Íme egy modell a társkereséshez:

1. Mit szeretnél?
2. Milyen erőforrásaid vannak hozzá?
3. Mi teszi nehézzé?
4. Hogyan fogod elérni, amit szeretnél?

Társkeresésre lehet, hogy kicsit mesterségesnek tűnik. Vagy annyira talán mégsem? Valahogy így (egyes szám második személyben írom, de természetesen lehet, hogy Neked ez nem releváns):
1. Mi szeretnél? Társat, persze. No de milyen kapcsolatot? Akarsz-e együtt élőset, vagy nem, netán házasságot és gyerekeket is szeretnél? Bevállalsz-e távkapcsolatot egy ideig, vagy azt semmiképp? Milyen tulajdonságok és jellemzők elengedhetetlenek a leendő pároddal kapcsolatban? Persze mondhatjuk, hogy a szerelem, ha jön, akkor jön. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, ha hogy tisztázod magadban, hogy milyen típusú kapcsolatra vágysz, akkor nagyobb eséllyel találsz megközelítőleg olyat.
2. Erőforrások. Ez önbizalom növelési céllal is átgondolható: milyen értéket tudsz képviselni egy kapcsolatban. És az is, hogy milyen erőforrásaid vannak a társkereséshez. Pl. könnyen teremtesz kapcsolatot, hatékony a metakommunikációd :), ki tudod hangsúlyozni mindazt, ami szép/vonzó Rajtad, független vagy, elengedted már az exedet, stb.
3. Mi teszi nehézzé? Itt lehetnek mindenféle korlátozó hiedelmek, gátlások, önbizalomhiány, félelmek, családi azonosulások, stb.
4. Hogyan fogod elérni? Ez a tevőleges része. Pl. szeretnél-e változtatni a külsődön, eljársz-e társaságba, netán regisztrálsz-e egy társkeresőn, vagy valami más. Ha az első három ponttal nincs semmi gond, akkor ez a negyedik már könnyebben megy, sőt, néha ki is hagyható, mert egyszer csak, mindenféle „tevés” nélkül felbukkan a herceg(nő). :)

 

2014. október 14.:

Gondolkodtál-e már azon, hogy mi mindenért létesítenek és tartanak fenn emberek párkapcsolatot?

A legkézenfekvőbb válasz talán az, hogy hát azért, mert szeretik egymást. Igen, ez egy szívet melengető ok.

 

De van még egy csomó másik is.

 

Például, hogy legyen kihez odabújni, valaki legyen kíváncsi a mindennapjaimra, vegye valaki észre, ha nem érek haza, legyen kivel beszélgetni esténként, legyek valakinek én a legfontosabb, megélhessem az összetartozást, lehessen rendszeres szexualitás az életemben, valakihez igazán közel kerülhessek, megoszthassuk a terheket, vállalhassunk gyereket, hozza be az életembe azt, amiből kevés van, és így tovább.

 

Aztán vannak olyanok, amiket nem biztos, hogy bevallunk (még magunknak sem). Például, hogy meg tudjak vele jelenni, nőjön az önbecsülésem, bebizonyítsam, hogy én is kellek valakinek. Vagy gondoskodjon rólam valaki.

 

De lehet még ezeken kívül is több tudattalan dinamika, ami összetart egy párkapcsolatot. Például akinek hajlama van a segítésre, választhat olyat, aki szerinte rászorul. Akinek hajlama van alulértékelni magát, választhat olyat, aki rendszeresen megmondja, hogy mi vele a baj, hogyan nem elég jó társ. Aki nem vállal könnyen felelősséget, választhat olyan társat, akit aztán tud hibáztatni a problémákért.

 

De még egyszer hangsúlyozom, hogy ez utóbbiak tudattalanok, és nem a szándékos bántás a céljuk. És ha valahogy tudatosodnak, akkor se könnyű egyik napról a másikra változtatni rajtuk. De változtatni mindenképpen lehet.

 

Nos, még ez a lista sem teljes, de támpontot adhat arra, hogy mi minden tarthat együtt két embert. És arra is, hogy mi minden nehezítheti meg adott esetben az elválást. Bizony-bizony. Lehet, hogy már rég mennénk, de nem tudunk, és azért nem tudunk, mert akkor valami nagyon hiányozna. Akár valami olyan, amiről azt sem tudjuk, hogy micsoda.

2013. augusztus 6.:

 

Van egy Petőfi vers, a Szeretlek, kedvesem!, melyből álljon itt 4 rövid sor:

 

"Nekem nincsen vágyam,

Nincsen akaratom,

Mert amit te akarsz,

Én is azt akarom."

 

Úgy 20 évvel ezelőtt, romantikus ifjúkoromban :) ez még nagyon tetszett. A versnek most is vannak számomra kedves részei, de ez a négy sor ma már nekem inkább elgondolkoztató.

 

Mert mi is van akkor, ha én is így gondolkozom, és Te is így gondolkozol?

 

És akkor már senki nem fog akarni semmit, csak amit a másik akar, ami az, amit én akarok, ami meg az, amit a másik, ami meg az, amit én… és így tovább... és beleesünk abba, amit a programozásban végtelen ciklusnak hívnak. :) (Komolyan.)

 

Szóval lényeg a lényeg: mi van, ha én csak azzal vagyok elfoglalva, ami a másiknak jó? Akkor hogyan fog tudni engem szeretni az a bizonyos másik, hogyan fog tudni bármit adni nekem, ha még csak azt sem tudom, hogy én mit szeretnék?

 

Nem lehet-e, hogy ha én megnézem, hogy nekem mi a jó, és ezt felvállalom, és - számomra megfelelő módon - kommunikálom a másik felé, akkor az neki egy ajándék?

 

Adni ugyanis jó. Különösképpen jó akkor, ha nincs kényszer, ha nincs a kapcsolaton sok negatív teher, és ha nekünk van abból a valamiből (nem feltétlenül tárgyból) elég.

 

Ha tudod, hogy a másik mit szeretne, hogy mivel járulhatsz aktuálisan hozzá az élete szebbé tételéhez, az Neked is segít. Például, mert nem kell kitalálnod, és nem "lősz mellé".

 

Ugyanez megfordítva: ha elmondod, hogy mit szeretnél, az a másiknak segít. Az egy ajándék.

 

Ha ezentúl kérsz valamit, ez jusson eszedbe. :)

 

Nyilván a kapcsolatokban fontos az adok-kapok egyensúly (kivéve gyerek-szülő kapcsolat, ott ez egy kicsit másképp tud lenni). No de az adok-kapokban benne van a "kapok" is, nemde? :)

 

Szóval ha szeretnél kiállni magadért, akkor érdemes erre úgy tekinteni, mint egy lehetőségre a másik számára.

 

 

2012. október 16.:

 

Tom Robbins, amerikai író mondta: "Arra pazaroljuk az időnket, hogy a tökéletes szerelmet keressük, ahelyett, hogy megalkotnánk azt."

 

Szerinted igaza van?

 

Szerintem abban mindenképp, hogy egy párkapcsolat ritkán működik el hosszútávon "magától". Az elején még a szerelem (ha van) sok mindenen átlendít, de a későbbiek során fontos, hogy tápláljuk a kapcsolatot, ahogyan a tüzet is, ha nem szeretnénk, hogy kialudjon.

 

Mi mindennel lehet egy kapcsolatot táplálni?

 

Például:

- Egymás rendszeres meghallgatásával

- Váratlan helyzetekkel, meglepetésekkel (persze lehetőleg kellemesekkel :) )

- Annak a kifejezésével, ha valami tetszik

- A szeretet kifejezésével, lehetőleg a másik szeret-nyelvén (szeretet-nyelvekről lesz még szó a későbbiekben) (Megjegyzés: lett is, a Facebook oldalamon.)

 

Nos ez egy "összetevő". Vagyis olyan valami, amit ha megteszünk, akkor jó eséllyel növeljük a kapcsolatunkban a harmóniát és boldogságot. Van még sok más ilyen "összetevő" is. Erről fog szólni a csütörtöki előadás. No meg a széttevőkről: olyan dolgokról, amikkel a felek a diszharmónia és a felbomlás felé viszik a kapcsolatot.

 

Most, hogy így összeszedtem mindezt, kicsit olyan lett, mint egy csekklista. Végig is néztem néhány, már elmúlt kapcsolatomat, mi mennyire volt meg, és mi hiányozhatott. Érdekes volt.

 

 

Biztonság

 

2013. május 15.:

 

Gondolkodjunk egy kicsit együtt a biztonságról. Biztos vagyok benne, hogy így vagy úgy, de ez Neked is témád, vagy volt már témád. Tulajdonképpen egy egyetemes emberi szükséglet - mindenkinek az életében vannak helyzetek, ahol biztonságra vágyik.

 

Két klasszikus probléma szokott is vele lenni:

1. nem érezzük magunkat eléggé biztonságban

2. a biztonságra való törekvés visszatart egy csomó mindentől, néha attól is, hogy kedvünkre való életet éljünk

 

Mintha választani kéne.

 

Mint ahogy szokták is mondani, hogy bátraké a szerencse. Meg aki mer, az nyer. Az üzleti befektetések is jellemzően úgy működnek, hogy minél magasabb a kockázat, annál nagyobb az ígért hozam.

 

De most akkor tényleg választani kell?!

 

Szerintem ez attól is függ, honnan nézzük. Ha csak a racionális-anyagi oldalról, akkor valóban sokszor úgy fest: VAGY-VAGY.

 

Ez viszont egy tipikus hiány-gondolkodás.

 

Hiány-gondolkodásból szoktunk olyanokat mondani, hogy:

- nincs a javakból elég és küzdeni kell értük (javakat tágan értve, például valakinek a figyelméért is néha komoly küzdelmet folytatunk)

- ha valaki nyer, akkor valaki más veszít (például elviszik az orrom elől az ügyfelet, vagy a jó állást, stb.)

- amit szeretek csinálni, azt úgysem fizetik meg

és így tovább.

 

Egy ilyen világban persze, hogy a biztonságra érdemes törekedni, mert a dolgok el tudnak fogyni.

 

Létezik azonban bőség-gondolkodás is. Ahol például lehet élvezni az élet dolgait, félelem nélkül.

 

Tudom és tapasztalom, hogy a mai világban nagyon is fontos tényező, hogy van-e a javakból elég. Ezt nem lehet elintézni azzal, hogy ja, akkor lecserélem a gondolkodásomat, és hipp-hopp, minden megoldódik. Ennél ez összetettebb kérdés. Én már jó pár éve vizsgálom behatóan. :) Főleg, amióta szabadúszó vagyo. Mitől érezzük magunkat biztonságban? Valóban külső dolgok kellenek-e hozzá? Vagy itt is igaz az "amint bent, úgy kint" elv? Mi minden lehet hatással arra, hogy mennyi pénz áramlik ki, és főleg be?

 

(Erről a gondolataimat az akkori előadáson osztottam meg.)

 

 

Kommunikáció

 

2013. június 13.:

 

A múltkor már írtam arról, hogy a kommunikáció egy többcsatornás folyamat.

 

A verbális része, a szavak, amiket kimondunk, csak 7 %-át teszik ki annak, amit közlünk, legalábbis így becsülik.

 

A többi 93 %:

- vokális elemekből áll (például a hangsúly, vagy bármi olyan hang, ami nem szó)

- és testünk jelzései is ide tartoznak

- hogyan nézek, hogyan tartom magam, merre áll a lábfejem, merre mutat a tenyerem, milyen közel megyek,

és így tovább.

 

Ez utóbbiak egyébként tudatosan is befolyásolhatóak.

 

Például ha alázatot szeretnél mutatni valaki felé, akkor próbálj meg valahogy kisebbnek látszani (hajolj előre), és fordítsd némiképp felfele a tenyeredet. Hasznos lehet tekintélyszemélyekkel szemben, amikor szeretnéd szavak nélkül kifejezni, hogy tiszteletben tartod a tekintélyüket. Mondjuk, amikor egy rendőr megállít. :)

 

Ugyanakkor a testünk a legtöbbször árulkodik.

 

Még ha oda is figyelünk a non-verbális jeleinkre, akkor sem tudunk mindent befolyásolni. Sajnos, vagy szerencsére, ezt mindenki döntse el maga. :)

 

Egyébként még mindig könnyebb (szinte) semmi jelzést nem adni, mint a mondanivalónkkal ellentéteset.

 

Tehát például ha utálsz valakit, de ezt nem akarod a tudomására hozni, akkor a pókerarc a könnyebben kivitelezhető megoldás. Barátságos gesztusokat (és ehhez nem elég egy mosoly) mutatni, amikor ki nem állhatod, az sokkal nagyobb kihívás. :)

 

Aztán a kommunikáció többszintű is.

 

Van, amit közlünk. És van, ahogy érteni kell.

(Hogy mi? :) )

 

Szóval: néha ugyanazt akarjuk kifejezni, mint amit verbálisan is kifejezünk. Néha viszont (egész) mást.

Például mondhatom egy buliban a kedvesemnek, hogy fáradt vagyok, szeretnék hazamenni. De mondatom azt is, hogy ó, már elmúlt 11 óra. Vagy megkérdezhetem, hogy ő nem fáradt-e. Mindhárom esetben azt szeretném kifejezni, hogy menjünk haza. És háromból két esetben mást mondok.

 

 

Nemet mondás

 

2015. január 8.:

 

Nemrégiben az egyik erőszakmentes kommunikációs (EMK) gyakorló csoporton a nemet mondásról beszélgettünk. Többek között arról, hogy miért is olyan nehéz ez sokszor: nemet mondani valakinek. Az egyik résztvevő azt válaszolta, hogy „mert akkor igent kell mondanom magamra”. Hát igen.

 

Persze azért nem a teljes lényemre mondok nemet, amikor kedvem ellenére valaki másnak igent mondok, de ha alapvetően mindig a másikat és/vagy a kapcsolatot helyezem előtérbe, akkor saját magamnak bizony egy igen nagy részére nemet mondok.

 

Szintén egy másik EMK kis csoporton egy másik résztvevő mondta, hogy ő sokáig azért nem jött el ilyen programra, mert sok mindennel azonosította a kommunikációját, de erőszakossal a legkevésbé. Mire is gondolt vajon? Arra, hogy nem nyom le másokat, hogy figyel rájuk, figyelembe veszi, ami nekik fontos, igyekszik alkalmazkodni. Így aztán semmiképp nem erőszakos.

 

Csakhogy – és itt ér össze a két történet – van itt még valaki, mind a két helyzetben. Az illető maga. Ha ennek a valakinek, aki ő saját maga, a legtöbbször nemet mond, és másoknak mond igent, akkor egészen biztosan nem mondhatjuk-e mégis, hogy ez a fajta kommunikáció és hozzáállás némiképp – ezúttal saját maga felé - erőszakos? Hiszen itt van egy ember, akinek az igényei az esetek többségében nem számítanak, el vannak nyomva, nincsenek eléggé figyelembe véve.

 

Szokták néha feltenni a kérdést: hogyan tudom önmagamat szeretni? Hát például így. Hogy alaposan megnézem, mit is szeretnék, és utána törődéssel és tisztelettel bánok a saját szükségleteimmel.

 

Mindezek előtt még amolyan nulladik lépés, hogy elhiszem, hogy a szükségleteim jogosak. Van, aki itt elakad. Egész sokan hajlamosak azt gondolni, hogy amit ők szeretnének, az nem számít, az nem fontos, azt nem cél kielégíteni.

 

Fizikai szinten ez kevésbé jelenik meg, tehát például azt, hogy szükségünk van folyadékra, táplálékra, pihenésre, stb., nem kérdőjelezzük meg. De azt, hogy szükségünk van megértésre, szabad döntésekre, gyengédségre, és hasonlók, már sokkal inkább képesek vagyunk úgy venni, hogy á, mégsem. Lehet, hogy általában igen, de ebben a helyzetben ez most elhagyható.

 

Én azt szoktam mondani, hogy aki él, annak szükségletei vannak.

 

Alapvető emberi szükségletei.

 

Ezekről nem érdemes lemondani, mert akkor valakivel – saját magaddal – nem jól bánsz.

 

Amiben érdemes mégis rugalmasnak lenni, az az, hogy hogyan szeretnél gondoskodni a szükségleteidről. Erre mindig több lehetőség van, és ez már csak kreativitás kérdése.

 

Az, hogy igent mondasz magadra, az pedig egy döntés. Kinek egy könnyebb, kinek egy nehezebb döntés.

 

Negatív kritika

 

2012. szeptember 10.:

 

Ahogy készültem a kritikáról szóló előadásra, azon gondolkodtam, hogy mik az előnyei egy kapott, negatív kritikának, és két nagyon fontos dolgot találtam:

 

Előny #1 - visszajelzést tudok belőle kihámozni, amit a javamra fordíthatok

Előny #2 - ez egy lehetőség a kapcsolódásra: a) magammal b) a másikkal

 

A második lépést sokszor kihagyjuk.

 

A "kritizálásnak" általában két szintje van:

 

1. A véleménynyilvánításnak van egy felszínen látható szintje. Mondjuk adott egy ember, aki kifejezi egy velem kapcsolatos nemtetszését. Én megvizsgálom a kritikát, igaz-e számomra, tudok-e belőle tanulni, szeretnék-e rajta változtatni. Kész, pont.

 

2. Szinte majdnem mindig van azonban egy másik, kevésbé látható szint:

 

a) ahogy engem érzelmileg érint (pl. összezuhanok, és lemegy az önbecsülésem; megijedek, hogy a másik nem fog annyira értékelni/szeretni; esetleg féltem a munkámat, stb., stb.; kész lavina tud itt elindulni)

 

és/vagy

 

b) a másiknak nem mindig a konkrét véleménynyilvánítás a célja, sokszor burkolt kérést fogalmaz meg, figyelmet szeretne, vagy támogatást, vagy megértést a fájdalmára, stb.

 

Vegyük most a 2/a-t, amikor bennem indulnak el mindenféle érzések. Amikor ez a szint jelen van, akkor elég nehéz (megkockáztatom: majdnem lehetetlen) arra figyelni, hogy mi is volt pontosan a visszajelzés, és mit szeretnék én abból tanulni/hasznosítani.

 

Előtte érdemes elsősegélyt nyújtani magamnak. Vagyis arra figyelni, hogy mi zajlik bennem, hogy vagyok, miért vagyok úgy, ahogy (milyen szükségletem került veszélybe), és mit tehetek, hogy jobban legyek. Ezt hívom úgy, hogy összekapcsolódni saját magammal. Rendezni soraimat. Visszatalálni a középpontomba, ahonnan kibillentem.

 

Ha ez sikerült, akkor megnézhetem a 2/b-t, azaz mi is késztethette a másikat a kritikára, és megnézhetem az 1-es szintet is, van-e bármi tanulnivalóm a kritikából. Ehhez azonban tényleg célszerű előtte visszatalálni a belső egyensúlyomhoz.

 

 

A tojások és az elengedés

 

2012. november 12.:

 

Egy érdekes (és engem egy kicsit fel is zaklató) kísérletről szeretnék most írni Neked. Egedi György kutató végezte el, tojásokkal. A tojás egy nagy sejt, tehát a vizsgálatot tekinthetjük sejt-szintűnek.

 

A hipotézis az volt, hogy ha két elem találkozik az univerzumban, akkor onnantól "tudnak egymásról", akkor is, ha nincsenek egy helyen.

 

Két tojást felszereltek elektródákkal (tulajdonképpen EEG-vizsgálat), majd egymás közelébe vitték őket. Kis idő múlva az egyik adott egy kis jelzést, amire a másik egy ugyanilyen szinkronjelzéssel válaszolt. És így kommunikáltak egymással.

 

Majd átvitték az egyik tojást egy másik szobába. Újabb kis idő múlva az egyik tojás ismét jelzéseket adott le, amire - és itt jön egy második meglepetés - a másik tojás "válaszolt". Még szobákon át is kommunikáltak.

 

És aztán hogyan folytatódott ez az eddig kedves történet?

 

Az egyik tojást megfőzték. Ezzel ő megszűnt élő sejt lenni, vagyis meghalt. És abban a pillanatban, amikor belepottyantották a már forró vízbe, a másik tojás "elájult". Huszonnégy órán keresztül nem lehetett belőle semmilyen elektromos jelet kicsikarni.

 

Nos, még a tojásoknak sem megy - ezek szerint - könnyen az elengedés. Ha egy sejt így reagál egy "veszteségre", vajon hogyan reagál egy ember? A tojás 24 óra alatt magához tér, és vajon mi?

 

 

Határok, empátia

 

2013. március 13.:

 

Sokat használt mondás, hogy mindannyian egyéniségek vagyunk. És tényleg! Pont ugyanilyen személyiséggel, pont ugyanilyen belső világgal, pont ugyanilyen előzményekkel nincs még egy ember a Földön. (Ahogy Kosztolányi is mondja: "Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány.")

 

Ugyanakkor azt is mondják, hogy van egy szint, ahol az emberek mégis csak ugyanolyanok.

 

Ugyanazok az emberi szükségleteink (még ha nem is ugyanazokban a helyzetekben és ugyanolyan arányban). Mindenki vágyik megértésre, szabadságra, tiszteletre, kapcsolatokra, és így tovább.

 

Na és az érzéseink, legalábbis az alap-érzéseink is ugyanazok. Mindenki élt már át félelmet, örömöt, szomorúságot, dühöt, meglepettséget, és még sorolhatnánk.

 

Ezek közösek bennünk.

 

Ez azért jó, mert lényegesen elősegíti az empátia képességét. Gondolj csak bele, ha életedben soha, de soha nem féltél volna, hogyan tudnád átérezni, hogy valaki fél? Egyszerűen nem ismernéd az érzést.

 

Így viszont, hogy ismered az érzések mibenlétét, sokszor nem is kell "csinálni" semmit, mégis megjelenik benned, ami a másikban van. Amikor igazán együtt vagyunk a másikkal, akkor elmosódnak a határok, és áramlik köztünk az energia. És valahogy át tudnak jönni az érzések is.

 

Ugyanakkor ez egy mentális tevékenység is, érdemes gyakorolni, amikor tudatosan a másik ember helyzetébe helyezkedsz, és megpróbálod megérteni őt. Néha egész meglepően kisimulnak konfliktusok "csak" attól, hogy magunkban végiggondoljuk a másik fél mozgatórugóit. Próbáld ki. :)

 

 

 


Írásos tanácsadás, 2007 folyamán

 

Kedves Dóra!

 

Az érdekérvényesítés területén lévő gondjaimra szeretnék Tőled megoldást kapni. Addig, amíg mások érdekeit kell képviselni, semmi gond, minden remekül megy, de ha a saját érdekeimről van szó, akkor valamiféle szemérmesség megakadályoz, hogy képviseljem azokat. Emiatt már igen sok hátrány ért korábban is, de mostanra koncentráltan tapasztalom, annak ellenére, hogy tudatosan próbálok határozottabban kiállni a saját igazam mellett. Mit gondolsz mi az ok és hogyan változtathatnék pozitív irányba?

 

Köszi a segítségedet:

Üdv.Évi

 

Kedves Évi!

 

Személyiségjegyeid egyike a Kos jegyben álló Nap. Ha csak a jegyet néznénk, azt mondhatnánk, hogy érdekképviseletre ez egy nagyon is alkalmas energia, aktív, célratörő, kezdeményező és lendületes. A képet azonban több minden is árnyalja. A Nap együttáll a Vénusszal, ami a 4-es és 9-es háznak ura. A Vénusz a szépség és harmónia princípiuma, a 9-es ház pedig mutatja mindazt, amire felnézünk, amit megbecsülünk, amit értékként integrálni szeretnénk. Mások érdekeit képviselni – ez nemes dolognak tűnhet. A sajátodat – ez már kevésbé. Ehhez tartozik még a 4-es ház. Ez magyarázhatja még a szemérmességet – a 4-es házzal kapcsolatos dolgokat gyakran igyekszünk elrejteni a világ elől, mert nem könnyű őket felvállalni.

 

Másik személyiségjegyed, amit a Hold jelenít meg, a 9-es házban helyezkedik el, így ez is hangsúlyozza, hogy számodra az értékesség, a ’magas szinten’ való működés fontos. És ezt erősíti a Szaturnusz (1-es ház ura, tehát úgynevezett „énjelölő”) által megjelenített énállapotod is, ami a Nyilasban jegyében helyezkedik el, a Nyilasnak pedig alapmotivációja az értékképzés, az ahhoz való felnövés, és annak képviselete, amit a Te esetedben a Szaturnusz fegyelmezettséggel árnyal.

 

Hogy hogy is tudnál változtatni? Először arra kérlek, hogy barátkozz az információval, és azzal a ténnyel, hogy ez a működésmód is a Te részed, ami most így tud a legjobban megnyilvánulni. Egy esetleges irány lehet megtalálni az érdekképviseletednek azt a módját, amit egyben értékesnek is tartasz. Elhinni azt, hogy nem csak mások, hanem Te is megérdemled azt, hogy valaki, és ez esetben ez saját magad, kiálljon melletted.

 

Dóra! Nagyon köszönöm, úgy érzem ez telitalálat...

Érezd jól magad közöttünk.

Évi

 


 

Kedves Dóra!

 

Nagyon nehezen nyitok mások irányába, magyarul nem tudok ismerkedni, mindig őszinte vagyok, és azt gondolom más is az. A mai világban sokszor becsaptak, átvertek. Évekig együtt éltem valakivel, amikor rádöbbentem, milyen sokszor átvert, becsapott, soha nem védett meg. Szeretnék nyitottabb lenni, könnyebben ismerkedni, hogyan lehetséges ez?

 

Kedves Vera!

 

Amíg attól félsz, hogy át fognak verni, be fognak csapni, addig a zárkózottság, a bizalmatlanság egy önvédelmi mechanizmus, és mint ilyennek, nagyon is megvan a szerepe. Ezért szeretnék most egy kicsit a becsapással foglalkozni.

 

Ahogy néztem az ábrádat, a szemem az 1-es házban lévő Nyilas Napodon akadt meg. 1-es házas, tehát hangsúlyosan megnyilvánul, éned részét képezi. Nyilas, vagyis vezérlőelve az érték, ezt megtalálni, felnőni hozzá, majd képviselni. Gondosan ügyelni arra, hogy az értékesség látszata (függetlenül attól, hogy mennyi tartalom van mögötte) mindvégig megmaradjon. A Nap 9-es házúr, ami erősíti az idealizálás, idealizáltság utáni vágyat.

 

A Nyilasságnak persze számos pozitív hozadéka is van, mert ez az energia segít az értékek terjesztésében, tanítóvá, szellemi vezetővé is tehet, igényes és lelkesítő.

Emellett azonban kérlek engedj meg néhány gondolatébresztő kérdést. Vajon a kapcsolataidban (és nem csak a párkapcsolatokban), milyenek az erőviszonyok? A másik, az éppen adott másik, fel tud-e érni ahhoz a mércéhez, amit Te állítasz elé és amit Te magad is képviselsz, tud-e Veled egyenrangú lenni? Azért is kérdezem, mert úgy fogalmaztál, „a mai világban sokszor becsaptak, átvertek”. Tudom, hogy ezt tapasztalatból mondod, és igen nehéz lehetett ezeket az élményeket megélni. De vajon nem „programozod”-e Te magad is a Veled kapcsolatba kerülő embereket azzal, hogy van Benned egy előre elképzelt kép a világról?

 

Az a fél, aki nem érzi magát elég értékesnek, méltónak a kapcsolathoz, előbb-utóbb kilép belőle. Lehet, hogy lélekben előbb, és felvállalt tettekben csak utóbb. És amikor már a látható tettek szintjén is megjelenik a leválás, akkor az tűnhet becsapásnak.style="text-decoration: none" Hisz lélekben már előbb elment.

 

Az ismerkedés kérdésére térjünk vissza, azonban kérlek, addig barátkozz a fentiekkel, és gondolkozz el a felvetéseken.

 

Nagyon szépen köszönöm a válaszodat, nem is tudom, hogy lehet az, csak most találtam meg, próbálom megemészteni a válaszodat, valóban sokszor elidealizálom a valóságot, mindenkiről csak jót feltételezek, talán ezen kellene változtatnom, Azt ígérted visszatérsz az ismerkedés kérdésére. Köszönöm a válaszodat és várom a további elemzést. Lehet, hogy egy jó világ képében élek, és ezért csalódom?

 

Kedves Vera!

 

Igen, lehet, hogy egy jó világ képében élsz, és ami még itt fontos, úgymond el is várod a másik embertől, hogy a Te mércédet megüsse. Ezzel nagy feladat elé állítod, és ha úgy látja, hogy nem tud megfelelni, lehet, hogy ’elmenekül’. Tudod, emberek vagyunk, a magunk gyengeségeivel, problémáival, fejlődési irányaival. És meggyőződésem, hogy egy elfogadó-támogató környezetben sokkal könnyebb felnőni egy feladathoz, mint ott, ahol csak azt nézik, hogy miért nem tartok még az adott szinten.

 

Azt gondolom, ahhoz, hogy nyitni tudjál mások felé, be kell kalkulálnod, hogy nem biztos, hogy olyan lesz a másik ember, amilyennek látni szeretnéd. Lehet, hogy az elképzeléseidhez képest csalódni fogsz. Kérdés, vállalod-e a kockázatot?

 


 

Kedves Dóra!

 

Szeretném a tanácsodat kérni egy problémámban. Nevezetesen: nem tudom a saját érdekeimet érvényesíteni. Ez főleg a munka területén vészes, mert ott jobban félek a munkahelyem elvesztésétől, minthogy ki merjek állni magamért, ezért rengeteg igazságtalanságot lenyelek, ettől utálom magam, az egész környezetem, emiatt bunkó vagyok mással, néha már tök hülyének érzem magam. A legrosszabb a magam utálata.. hogy ennyi vagyok? Ennyit érek?
 

Remélem tudsz nekem mondani valamit, amivel elindulhatok egy másik úton, csak még nem tudom merre... :)

 

Előre is köszönöm!

Ildikó

 

Kedves Ildikó!

 

Ahogy néztem az ábrádat, mindjárt megakadt a szemem azon a planéta-csoportosuláson, ami Nálad a Szűz jegyében helyezkedik el. Vagyis: Nap, Merkúr, Jupiter és Szaturnusz, és szintén ebben a jegyben található az Ascendensed.

 

A Szűz energia a folyamatok lényegét kutatja, a jelenségeket igyekszik felaprózni, hogy jobban megértse őket. Gondolkodásmódja elemző, alapmotivációja a rendteremtés (kérdés persze, milyen területen), és kritikai hajlama erős. Úgy tűnik, Te nagy előszeretettel fordítod ezt a kritikusságot saját magad felé, folytonosan megkérdőjelezve alkalmasságodat bizonyos területeken. És meg is találod azokat a hibának látott dolgokat, amik aztán alapot adhatnak az aggodalomhoz és szorongáshoz. Jupitered, Ascendensed közelében, erősíti Benned a vágyat, hogy értékes, hogy ’nagy’ legyél, de a 4-es ház uraként ehhez feltehetően szégyenérzet párosul. 1-es házban elhelyezkedő Szaturnuszod erős önfegyelmet kölcsönöz a Szűz háttérenergiának, ahogy írod is, rengeteg mindent lenyelsz.

 

És aztán persze, egy idő után mindez felgyülemlik, és eljön egy pont, ahol a kritikus megközelítésed irányt vált, és környezeted felé mozdul el. 7-es házúr Nyilas Neptunodból arra következtetek (7-es ház a TE, a másik ember háza, a Nyilas pedig értékképviselő energia), hogy talán be is vonzod azokat az embereket, akik értékesek, vagy legalábbis annak mutatják magukat, és így tovább nőhet a Te bizonytalanságérzeted.

 

Hogy mit tudok javasolni? Hát, először is barátkozz vele kérlek, hogy ez a működésmód a Te részed, és ebben a pillanatban így tud a legjobban megnyilvánulni. Kritikus éned egyben a Te őrangyalod is, aki óv, és vigyáz Rád. Igaz, néha túlaggódja magát. De a racionalitás terepén maradva, talán ’el tudsz vele beszélgetni’. Érdekérvényesítéshez pedig hívd segítségül a Bika Holdadat. A Bika, bár türelmes, de stabil, erős jegy, és korántsem adja be olyan könnyen a derekát. És ez az energia is a Tiéd.

 

Nagyon szépen köszönöm Dóra! Nagy igazságokat írtál!!!

 


 

Kedves Dóra! Kommunikációs problémáim vannak a családom összes tagjával, de ami legfőképpen érdekel, hogy az öcsémmel egyszerűen nem tudunk dűlőre jutni. Gyerekkorunk óta veszekszünk, állandó jelleggel. Hiába „nőttünk már fel”, ugyanolyan gyerekes dolgokon kapunk össze. Én felelősségre vonom, ő meg visszadumál, ellenáll. Ő az egyetlen, aki 5 perc alatt fel tud húzni a plafonig. Hiába határozom el, hogy nem kiabálok, és békén hagyom, mindig kiborít valamivel, kiprovokálja. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, vagy mitől változhatna ez meg.

 

Kedves Vándor Szél!

 

Az Asztrológiai Etikai Szabályzat értelmében harmadik személyről nem adhatunk ki információt, így most itt csak arról tudunk beszélni, hogy Te mivel járulsz hozzá a problémához, illetve öcséd Nap jegyére utalhatunk, ami Bika, vagyis feltehetően nem enged könnyen az igazából.

 

Ahhoz, hogy beazonosítsam, hogy öcséd a Te ábrádban megjelenik-e, és ha igen, akkor melyik planéta képviseli őt, többet kéne tudnom Rólatok, illetve a Te vele kapcsolatos megéléseidről.

 

A Te énállapotaidat nézve, egy Oroszlán Holdat, egy Oroszlán Ascendenst és egy Bak Napot látunk. Mindhárom erős, kemény, amolyan „tudja mit akar” energia. Ahogy írod is, felelősségre vonod az öcsédet. Ez olyan, mintha Te lennél a „nagy”, ő meg a „kicsi”, a gyerek. Ez persze ellenállást vált ki benne. Erről érdemes lehet beszélni – javaslom békeidőben.

 

Egy másik ötlet: azért provokál, mert nem találja jobb módját annak, hogy kapcsolódjon Hozzád. Amíg veszekedtek, addig is kapcsolatban vagytok. Energiát adtok egymásnak. Írtad korábban, hogy nehezen fejezed ki az érzéseidet. Talán nem találja az utat Hozzád.

 

Kedves Dóra! Nagyon köszönöm! Egy mondatod nagyon szíven ütött, hogy ilyen módon próbál kapcsolódni hozzám. Remélem tudok ezen a kapcsolaton javítani, mert nagyon szeretném, ha legalább köztünk béke lenne. Köszönöm a válaszod!

 


 

Már egy ideje a saját hatóerőmön dolgozom, mert hajlamos vagyok sajnos a tunyaságra, "Pató Pálosdira" és van bennem megannyi szorongás. Miközben rengeteg jó képességet, észt, motivációt kaptam erre az életre.

 

Folyamatosan érlelődik bennem egy komolyabb változás, de úgy érzem, hogy ezt visszatartom és azt is érzem, hogy nem kellene.

 

Most tele vagyok energiával és optimizmussal, erre már rég volt példa. Hosszabb ideig böjtöltem. Szeretném ezeket a jó energiákat jó célokra, konstruktívan és kreatívan felhasználni. A képletem alapján mi jut eszedbe a fent említett gondolatokról? Mit javasolsz?

 

Előre is köszönöm a segítséged!

Üdvözlettel:
Géza

 

Saját hatóerő, energiák, kreativitás – ezek a hívószavak az 5-ös házra irányították a figyelmemet. (5-ös ház: kreativitás, az én teremtőerejének megélési területe, és egyben a magunknak való örömszerzés is.)

 

Az 5-ös házadban áll egy Bika jegyében elhelyezkedő Szaturnusz, így nem lep meg, hogy nem kapkodod el a dolgokat. Azt mondanám, ez amolyan lassú, de biztos érés. A Bika a maga tempójában halad, nem lehet sürgetni, a Szaturnusz viszont szívós, kitartó. A böjt maga szintén passzol ehhez a bolygóálláshoz: Bika, mint anyaggal kapcsolatos dolgok (ez esetben élelem, mint anyag), a Szaturnusz pedig mint a fegyelem, önfegyelem planétája.

 

És hogy milyen jellegű tevékenységben tudom elképzelni energiáid kreatív felhasználását? Könnyebb lenne, ha írtál volna arról, hogy milyen irányokban keresgélsz, mert a képlet alapján, analógiásan, több lehetőség létezik, és nem biztos, hogy nekem eszembe jut éppen az, ami Neked a szíved vágya.  Olyasmi tevékenységet tudok elképzelni, ahol anyagot rendezel struktúrába. Pl. szobrászat.

 

5-ös házúr Bak Marsodra tekintve pedig el tudok képzelni például olyan sportot, ami fegyelmet, önfegyelmet igényel. Esetleg valami olyasmit, ami férfiképedet építi (pl. body bulding).

 

Nyilas Ascendesed, Mérleg Nap-Jupiter együttállásod magas szintű, értéket hordozó célok elérésére vágynak. Sok sikert hozzá!

 

Kedves Dóra!

 

Nagyon köszönöm a választ! Tényleg nem írtam a szakmai irányaimról. Röviden bepótlom: tréner és tanácsadó vagyok, személyiségfejlesztéssel, szervezetfejlesztéssel foglalkozom- szociológusként, trénerként, pszichodráma asszisztensként. Nagyon izgatnak az említett irányok, de ezekben is a holisztikusabb, szellemi megközelítések vonzanak. Jelenleg pszichodráma felsőfokon képződöm, kacérkodom a 4 éves Humanisztikus Asztrológiai tanulmányokkal és a pszichológia szakkal, esetleg pszichológia doktorival (ez utóbbin még morfondírozom).
 

Ja, és Kung-fuzom (önfegyelem) és nem áll tőlem messze a testépítés, testformálás (férfi kép) sem. No meg egy csokor nárcisz vagy a patak tükre (utalok itt némi öniróniával az antik,görög példatörténetre):-))))
 

Nagyon köszönöm még egyszer! Neked is a legjobbakat! Üdvözlettel:  Géza

 

Kedves Géza!

 

Bár eléggé lezártad a párbeszédünket, a felsorolt tevékenységek kapcsán mégis megszólítva érzem magam, így a korábbi válaszomat kiegészíteném. Születési időpontod 10 óra, kérdezném, mennyire pontos ez? Ha egy kicsit (6-7 perccel) korábbra vesszük, akkor a 10-es ház (karrier, hivatás, önépítés tervrajza) csúcsára kerül a Szűz jegyében lévő Vénusz-Plútó együttállás, és ez nekem jobban illik mindarra, amit írtál. A Szűz kritikus, aprólékos, analizáló energiájával átitatott Plútó mélyre ásásra, átalakításra, transzformációra törekszik, és gyógyító erővé is válhat. Mindez átszínezve a Vénusz harmóniára való törekvésével. A Plútó 12-es házúr, tehát megjelenhet az áldozathozatal, áldozatvállalás, másokért való tevékenykedés.

 

Ha nem pontosítom az ábrát, akkor mindez marad a 10-es helyett a 9-es házban, ami az ideálképzés, a vágyott, álmodott dolgok területe. A 10-es házban található ekkor is bőven planéta, a Mérleg jegyében lévő Merkúr, Uránusz, Jupiter és Nap. Ehhez egy-két ötlet: új utak, megoldások keresése, összefüggésben a kommunikációval, elsősorban kétszemélyes kapcsolatokban; verbális művészet; zenével kapcsolatos tevékenység (el tudnám képzelni pl. az utcai zenélést, valakivel együtt); jóindulaton, nagylelkűségen alapuló, a másik emberre irányuló olyan tevékenység, amibe magadat rakod bele; valamilyen értékhordozó rendszer képviselete önmagad által… És ez csak néhány analógia.

 

Ja és a Nyilasoknak (Ascendensed és Holdad) fontosak a titulusok. Úgyhogy sok sikert a doktorihoz! ;-)

 

Szia Dóra! Köszönöm a további elemzést! Gondolkodnom kell még ezen, de amit újfent írtál ( a módosított, 6-7 perccel korábbi születési időpont kapcsán) nagyon jellemző rám.

 

Szisztematikusan törekszem arra, hogy folyamatokat analizáljak és mögé nézzek a látható tényeknek, tüneteknek. Addig nem nyugszom, amíg a mélyen lévő okokat nyakon nem csípem. Sokan nem is értik azt, amikor előállok egy mélyen búvó összefüggéssel. Persze ezek csak azokra a dolgokra igazak, amelyek érdekelnek. Ha nem motivál az ügy, elképesztő lustaságra vagyok képes. Ilyenkor lezuhan az energiaszintem és hízni kezdek.

 

Most az önmotiválást tanulom és azt, hogy képes legyek önállóan dolgozni, elfogadni magam olyannak, amilyennek teremtettem és ne várjak mások jóváhagyására. Kemény munka ez, olykor nem is kis fájdalmakkal, de ez már messzire vezet...

 

A titulus-fókusz tényleg nagyon jellemző rám. Sosem feledem el megemlíteni, hogy egy budai dzsentry gyerek vagyok. És a dr. szócskát is szívesen ízlelgetném a nevem előtt. Hát ilyennek sikeredtem, no...:-)))

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!

 


 

Kedves Dóra,

gyakran érzem, hogy közel állok a depresszióhoz. Talán az is vagyok, csak nem súlyos formában. Mi az oka? Nagyon nagy a szeretetigényem, ha elhanyagolva érzem magam, máris magam alatt vagyok. Van valami magyarázat erre a képletemben? Illetve, hogyan győzhetem le?

 

Kedves Erzsébet!

 

Ábrád annyira határhelyzetű, hogy ha 1 perccel korábbra veszem az időpontot, akkor már nem Bak, hanem Nyilas az Ascendensed. És a Holdad helyzete, amiről írni szeretnék a kérdés kapcsán, szintén változik. Így kérdezném, hogy mennyire pontos a 6:15?

 

Ha ebben nem vagy biztos, akkor még egy-két pontosító kérdés. Magadra ismersz-e az alábbiakban: értékek keresése, saját értékességed fontossága (és itt nem arra gondolok, hogy szeretnek-e, hanem arra, hogy fontos-e találnod magadban valamit, ami Téged értékessé tesz), általad értékesnek vélt dolgok, eszmék, tanok, vallás, stb. képviselete? Fontos-e Neked a rang, a titulus, a hozzáértés, a finomság, az elegancia? Tartasz-e attól, hogy számodra kellemetlen, méltatlan, ’ciki’ helyzetbe kerülsz?

 

Kedves Dóra,

valóban nem vagyok biztos, hogy 6:15, rokonaim csak annyit tudtak mondani, hogy reggel korán érkeztem, és hogy nagymamám a születésem napján, 06:30 korul betelefonált a kórházba, és akkor neki azt mondták, hogy nem sokkal azelőtt születtem. A 15 percet aszerint választottam, hogy az ascendensem Bakba essen, mert amit a Nyilasnál leírtakról olvastam, egyáltalán nem találtam magamra. A kisegítő kérdéseidre a válaszom pedig: igen, fontos számomra, hogy felfedezzek magamban értékeket, fontos számomra a vallás is, mondjuk annyira nem mélyültem bele, hogy bármilyen szinten képviseletet is vállaljak. A rang, a titulus talán túlságosan is fontos számomra, nem bírok második helyen lenni... Az eleganciát is szeretem. És igen, nagyon tartok a ciki helyzetektől, mások előtt leégni talán meg a halálnál is rosszabb számomra. :-)

 

Kedves Erzsébet!

 

A helyzet az, hogy a válaszaid alapján nekem egyértelműnek tűnik, hogy van Benned Nyilas, úgyhogy akkor én egy-két perccel korábbra venném a születési időpontodat.

 

Azt kérdezted, van-e magyarázat a képletedben. Nos, részben a fentiek, vagyis a Nyilas Ascendensedből és a születési uralkodó Oroszlán Jupiteredből adódóan fontos számodra, hogy legyél valaki, hogy a környezeted tiszteljen, felnézzen Rád – ahogy írod, nem tudsz második helyen lenni.

 

Ami viszont legalább ennyire hozzájárul a problémakörhöz, az a Mérleg jegyében található Holdad. A Mérleg karakter fő motivációja, hogy információt szerezzen saját magáról, egész pontosan arról, hogy ő jó, ő szép, ő rendben van. És a tükör a másik ember, ő az, aki ezt az információt meg tudja adni. Nálad ez hangsúlyosabban jelenik meg, mert a Holdad kapcsolatban van a 7-es, a TE házával.

 

Kívülről nézve a Mérleg típusú emberek kedvesek, kellemesek, mosolygósak, jó kapcsolatteremtők, jól megy velük a beszélgetés, kompromisszumkészek. Azonban belülről ennek megvan az ára, egy belső bizonytalanság, és az örökös kérdés: „elég jó vagyok-e”.

 

Hogy mit is tehetsz? Már a fenti működésmód tudatosítása is sokat segíthet. Második lépésként pedig érdemes megfogalmazni, hogy mi az, amiből Te mások szeretetét, törődését kiérzed. Először magadnak, aztán adott esetben a másik félnek is. Azt tapasztalom, hogy ha kimondjuk, hogy mit szeretnénk, azzal növeljük az esélyét annak, hogy meg is kapjuk. És minél konkrétabb a kérés, annál inkább. Hallottam olyan esetről, amikor a feleség 30 év házasság után tudta meg, hogy a férje nem is szereti azt az ételt, amit ő rendszeresen főzött neki. Szeretete jeléül. Szóval ha nem a környezetedben lévő embereknek kell kitalálniuk, hogy mivel tudnak a kedvedben járni, akkor nekik is sokkal könnyebb lesz.

 

Köszönöm szépen a válaszod, igyekszem valahogy kezelni a dolgot :-)

Viszont ez az aszcendens váltás ismét összezavart, annak idején valahogy feldolgoztam a "sokkot", hogy dupla Bak vagyok és a felnőttkori énem nem sokat fog változni. Most meg nem tudom, mit kezdjek a Nyilassal. Na de majd megoldja az élet :-)

 

Szia Erzsébet,

 

Egyrészt Bakság maradt Benned így is, mert 3 énjelölő planétád is van a Bak jegyében, és ha kicsit korábbra vesszük az időpontot, akkor is bezárva marad az 1-es házban a Bak jegy, ami olyan, mint egy Ascendens, csak kicsit nehezebben vagy lefojtottabban tud érvényesülni. Másrészt miért ne változhatna a felnőttkori éned? Változni, fejlődni, másik szinten megélni az ábrádat mindig lehet. Bármilyen jegyekkel. És valóban, mást nem nagyon tudsz csinálni, mint élni az energetikádat, úgyhogy az élet tényleg megoldja. :)


 

Kedves Dóra!

 

Az életemben nagy változások következtek be - egyik részről pozitív, de sok-sok negatív elemmel, amelyeket nem tudom, hogyan kezeljek, dolgozzak föl.

 

4 éve végre egy kiegyensúlyozott, boldog TÁRSkapcsolatban élek, amelyben szeretek és szeretnek, kapok és adok, minden olyan dolog megtörténik velem, amire egy egészséges önbecsülésű nő csak vágyhat. Ennek következménye lett egy házasság, amelyet szerintem 38 éves korban nem lehet elkapkodottnak mondani. :-)

 

Gyönyörű otthont építettünk, amelynek most kellene közösen örülnünk, de a nászajándék, amelyet kaptam úgy beborítja a napfényesnek tűnő eget, hogy már örülni sem tudok az ÉN otthonomnak.
 

Férjem elvált és van két nagy gyereke. 4 éve tart már az összecsiszolódás, nem túl nagy sikerrel. Miután én rendkívül nehezen viselem a feszültséget és konfliktusokat, mindent megteszek, hogy a közös együttlétek "működjenek". Ez látszólag így is van. Valójában azonban csupa feszültség, önfegyelem és szomorúság vagyok. (Nem írom itt most hosszasan a gyerekek nevelési- és személyiségbeli problémáit.)

 

De mindez nem elég. 1 hónapja (a vadonat újonnan épült házunkba) magunkhoz kellett vennünk a férjem 95 éves nagymamáját, aki eddig egyedül élt, de hirtelen egészségromlása miatt egyszerűen nincs más választásunk.

 

Az eszemmel mindent tudok. A férjemet én választottam és tudtam, hogy két gyereke van, akik természetesen fontosak neki. A dédit ápolni és gondozni kötelesség, mert senkije nincsen már a férjemen kívül - és egy ekkora házban megtehetjük, hogy otthont és gondoskodást adunk neki.

 

Ma már úgy érzem magam a gyönyörű, várva várt otthonomban, mint egy partizán. Mindenhol "idegenek", akiknek elvárásai vannak velem szemben (reggeli, ebéd, vacsora, tisztaság, társaság, mosolygás, alkalmazkodás...stb).

 

Már csak magamat keresgélem... A pár éve még önálló, saját örömeinek élő, független énem sehol. A magam gondolataival is csak akkor tudok egyedül lenni, ha magamra zárom az ajtót és éppen nem nyit rám senki - vagy kiabál, hogy valami kellene...

 

Tudom... a halak...

 

De ezt az állapotot kezelnem kellene valahogy, mert a férjemet éppen úgy szeretem, mint amikor megismertem - de a közben kialakult helyzet miatt egyre több bennem a harag, a gyűlölet és a keserűség a "szatellitjei" iránt. Ami persze neki esik rosszul.

 

Mit tegyek? Hogyan teremtsek egyensúlyt? Úgy érzem magam, mint valami ellenzékbe szorult kisebbség, miközben ez az ÉN OTTHONOM!

 

U.I.
A férjemmel beszélgetünk ezekről - de a tények azok tények. Akik itt vannak, azok itt vannak.

Van remek munkám, amely naponta elfoglal és elmehetek itthonról.

Beiratkozom angolra és egy másik tanfolyamra is, hogy este is kimozdulhassak néha.

Mégis. Úgy érzem magam, mintha egy ketrecbe tettek volna...

 

Várom segítő válaszod:

Ildikó

 

Kedves Ildikó!

 

Amikor két ember, egy férfi és egy nő között felébred a vonzalom, akkor ez többnyire a Mars és Vénusz szintjén történik. A nőiséget jelképező Vénuszod az 5-ös háznak ura, így nőként kreativitást, feltöltődést, örömforrást élhetsz meg. Mindez a Halak jegyében, ami szerencsés esetben – és ahogy írtál a kapcsolatotokról, annak tűnik – elfogadást, eggyé válást, feltétel nélküli szeretetet hozhat. A férfiképet megjelenítő Mars a Kos jegyében egy lendületes, dinamikus, egyenes, céltudatos férfit feltételez.

 

A házassággal (sokszor már az együttéléssel is) azonban színre lép a Nap és a Hold is. Jelen voltak ők persze eddig is, csak most új minőségükben is megjelennek: a Nap, mint férjkép, a Hold pedig, mint feleségszerep. Holdad a Nyilas jegyében helyezkedik el és a 12-es ház csúcsán. Értékesnek lenni, értéket teremteni és képviselni, mint feleség, ez számodra minden bizonnyal fontos. És hát a Nyilas alapvetően szabadságszerető. Ugyanakkor a 12-es ház a feladatok, a nehézségek, az izoláltság területe, és azt hiszem, ezt itt önmagáért beszél. E terület aktív, általad irányított megélése lehet a vállalás, az áldozathozatal. Illetve a lassú spirituális növekedés. Nem könnyű, de erősít.  (És Holdad egyébként is énállapotod, valamilyen szinten biztosan helyet kér az életedben. Most éppen így.)

 

A Halak Nap (itt most férjképként nézve, de persze énállapotod ő is) hozhat egyfajta határtalanságot, szétfolyást, ahogy írtad, szatelliteket. Ez is egyfajta unió, csak egy kicsit tágabb. Mindez a Te határaidat feszegeti, önmagad megismerésére sarkall, miközben kapcsolatotok is transzformáción megy keresztül. Ha sikerül a problémákat megoldani, átminősíteni, akkor ez nagy erőforrássá is válhat.

 

Én úgy látom, hogy Te elég tudatos vagy minderről, próbálod megbeszélni magaddal, megbeszélni a férjeddel, és ebben csak bátorítani tudlak. Tudatos vagy azt illetően is, hogy ez a saját választásod, akár ki is léphetnél, de ezt nem szeretnéd. Így két lehetőséged marad: megváltoztatni a hozzáállásodat vagy megváltoztatni a helyzetet. Esetleg a kettő kombinációja. És sok-sok empátia. Nem feltétlenül a párodtól, hisz ő érintve van. Inkább pl. egy barátnőtől. Ebből erőt tudsz meríteni ahhoz, hogy Te is empatikusan tudj fordulni pl. párod fiai felé (ha mindig csak Te vagy megértő, hosszú távon lemerülsz). Néha ez csodákra képes. De legalábbis a feszültség enyhülhet. Próbálj meg nem lemondani a szükségleteidről, de legyél rugalmas a megoldásokban. Sajnos a konkrét helyzetek ismerete nélkül csak általános ötleteket tudok mondani. Mindemellett szeretettel ajánlom Neked az Erőszakmentes kommunikáció módszerét, illetve Marshall Rosenberg A szavak ablakok vagy falak című könyvét. És sok erőt kívánok!

Kedves Dóra!

 

Köszönöm válaszod - amelyet többször is alaposan elolvastam, hogy próbáljam teljes egészében érteni. Talán sikerült:-) Köszönöm a könyvajánlást, meg fogom venni és remélem segítségemre lesz. Barátban szerencsére nincsen hiány, akikkel megoszthatom gondjaimat, csak néha attól félek, hogy terhes nekik a panaszait és élménybeszámolóimat hallgatni - de valóban segít az "elemzésben", és főleg a megnyugvásban, lehiggadásban, ha a magamba fojtott fortyogást megoszthatom velük. Igen, úgy van, ahogyan írod: vagy én alkalmazkodom, vagy a helyzetet változtatom meg, és a legoptimálisabbnak az tűnik, ha ennek kombinációja jön létre. A hogyannal vannak még problémáim. És azt nem látom még, hogy ez az élethelyzet hogyan járul hozzá a spirituális fejlődésemhez? Mondjuk én így fordítom le egy ismert mondásra: mindentől erősebb leszel, amibe nem halsz bele. És hogy ez miben nyilvánul meg, azt majd csak akkor tudom meg, amikor régen túl leszek az életemnek ezen a szakaszán. És persze az csak a saját önzőségem, amikor arra gondolok, hogy milyen felhőtlenül boldog lehetnék ezek nélkül a kívülről érkező „mellékzöngék” nélkül. És kicsit szomorú vagyok, ha eszembe jut, hogy milyen szép napjai vesznek el a közös életünknek, amit csak egymásnak szántunk…

 

No de járom az élet iskoláját és remélem, tanulok – a te segítségeddel is:-)

Ildikó

 


Kedves Dóra!

 

A tanácsodat szeretném kérni. Már egy ideje szeretnék munkahelyet váltani, de valahogy sohasem sikerül. Ráadásul belül is bizonytalan vagyok, hogy milyen irányba próbálkozzak? Mit kellene tennem, hogy végre döntésre jussak a munkámmal kapcsolatosan? Sajnos, az élet többi területére is igaz, hogy nagyon sokszor megingok, és nem vagyok biztos abban, hogy helyesen döntöttem-e? Ez valami belső bizonytalanság lehet? Segítségedet előre is nagyon köszönöm!
 

Üdvözlettel:
Klaudia

 

Kedves Klaudia!

 

Munkával, karrierrel kapcsolatod kérdésekben („mi lenne a jó irány”) Várady Soma kollégám az illetékes.

 

Ami a döntési nehézséget illeti, azt gondolom ebben több énállapotod is részt vesz. Egyrészt a Szűz jegyében álló Napod, aki szereti alaposan végigjárni, analizálni a helyzeteket, végiggondolni minden eshetőséget. 7-es házban a 7-es ház uraként (TE háza) és a Szaturnusszal együttállva mutatja, hogy fontos a külvilág visszajelzése, és vagy Te szeretnéd fegyelmezni, kontrollálni a kapcsolataidat, vagy olyan emberekkel találkozol, akik fegyelmeznek Téged.

 

Bak Ascendensed a racionalitás talaján érzi jól magát, igyekszik előrenézni, terveket sző, épít. Ezzel szemben Rák Holdad érzelmi alapokon működik, az érzelmi biztonság nagyon fontos számára. Vízöntő bezárt Ascendensed keresi a maga útját, miben más ő, mint a többiek, hogy tudja megmutatni egyéniségét. Skorpió Uránuszod pedig az izgalmakat, az intenzitást keresi.

 

Nos, olyan megoldási stratégiákat kellene találni, amelyekkel ők, így vagy úgy, mindannyian rendben tudnak lenni . Hogy egyik se érezze magát rosszul egy olyan döntéstől, amit egy másik energetikából hoztál.

 

Kedves Dóra!

 

Nagyon köszönöm a válaszodat! Igen, ezt érzem-éreztem belül, és néha azt hiszem, hogy ilyen "ingadozó, állhatatlan" ember vagyok. De akkor ezek szerint az lehet a magyarázat, hogy hol egyik, hol másik energia kerül előtérbe. Bevallom, igen nehéz, és néha nem is sikerül "rendet rakni köztük". Azaz nem tudom eldönteni "melyik irányba" billenjek. Nem tudom, van-e erre valami jó módszer, vagy menjek el valamilyen tanfolyamra, hogy "egy kicsit rend legyen"??:)

 

Kedves Klaudia!

 

Az ideális az lenne, ha olyan ’stratégiákat’ találnál, amelyekkel mindegyik énállapotod, így vagy úgy, rendben tud lenni, de ez persze nem mindig egyszerű. Azt gondolom, bármilyen önismereti módszer közelebb vihet a megoldáshoz, illetve a személyiségrészeid szükségleteinek a megismeréséhez. Sajnos a fórum adta keretek túl szűkösek ahhoz, hogy ezt itt most mélységeiben elemezzük.

 

Kedves Dóra!

 

Még egyszer nagyon köszönöm! Pontosan milyen önismereti módszert javasolsz?
Illetve, most hogy így "visszatértél", élnék a kérdezés lehetőségével ismét. Ha jól tudom, most már bármilyen témában kérdezhetek. Nos, tegnap kaptam egy jobb fizetéssel - és talán munkakörülményekkel - járó álláslehetőséget. Viszont más munkaterületen: eddig marketinges voltam (itt érzem, már nincs továbbfejlődési lehetőségem), most pedig a pénzügyre kerülnék (2 évig dolgoztam már ilyen területen, és most már úgy érzem, az jobban tetszett). A kérdésem, hogy véleményed szerint megfelelő lenne nekem a pénzügy területe, tudnám-e "szívvel-lélekkel" csinálni, illetve hogy már tényleg itt van-e az ideje a váltásnak? Előre is köszönöm!

 

Kedves Klaudia!

 

Sokféle önismereti módszer létezik, mindenkinek a hozzá legjobban illőt célszerű megtalálnia. Ez lehet asztrológia alapú konzultáció és együtt gondolkodás, lehet pszichodráma, lehet táncterápia, vagy bármi más, ami Hozzád közel áll.

 

Munkát illetően, Bak Ascendensed racionalitása és Szűz Nap-Szaturnusz együttállásod precizitása, analizáló készsége biztosan a segítségedre tudnak lenni a pénzügyes szakmában. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy valamiféle emberi környezet, közeg azért fontos lenne, tehát ne csak a számítógép előtt ülj egész nap, hanem legyen benne emberi kapcsolat is (a mindennapi munka körülményeit mutató területtel kapcsolatban lévő mindkét planéta kapcsolódik egyben a másik ember, a TE házához is).

 

Feltételezem azt is, hogy a hivatásodban időről-időre vannak váltások (karrier, hivatás házának az uralkodó bolygója a Plútó). A továbbfejlődés, előrelépés Bak Ascendensednek nagyon fontos, így, ha valahol az nem biztosított, az előbb-utóbb feszítő lehet. Neked most a napokban van Szaturnusz visszatérésed, ami egy 29 éves ciklus lezárását és egy újnak a kezdetét jelenti. Egy kicsit amolyan megkomolyodás, felnőtté válás is, bár a Bak-jellegű énállapotaiddal Te feltehetően eddig is komoly és felelősségteljes voltál, viszont itt most téma lehet a beérése valaminek, amiért eddig dolgoztál. A tranzit önmagában nem garancia, a Te közreműködésed is kell hozzá, csak egy változás időszerűségére mutat rá.

 

Köszönöm, Dóra, a mélyreható elemzést, megint sok mindent tanultam:) És megfontolom minden szavadat:)
További sok sikert kívánok a munkádhoz! Szép napot! Klaudia

 


 

Szia Dóra!

 

Döntésképtelenség a problémám. Pontosabban, képtelen vagyok dönteni 8 éves párkapcsolatom sorsáról. Más helyzetekben is jellemző hogy folyton álmodozom, de közben a földhöz ragadva érzem magam. Most az a gondom, hogy a kapcsolatomból szép lassan eltűnt a szerelem (sajnos csak az én részemről), de hatalmas a szeretet és az összetartozás-érzés. Nem hiszem, hogy 26 évesen ebbe bele kellene nyugodni, de a sok összekötő kapocs nem engedi meghoznom a döntést: jobbra vagy balra? Nagyon félek, hogy boldogtalanok leszünk (máris azok vagyunk) de attól is hogy hatalmasat hibázok. A szenvedély felébresztésére tett minden kísérletünk kudarcba fullad, inkább testvérként vagy jó barátként élünk együtt, és mindez az én hibám, de nem tudok változtatni ezen az érzésen. Kérlek, mondj valamit.

 

Köszönöm!

 

Kedves P. Roni!

 

Mivel most nálam kerültél elsőként sorra, ezért elolvastam a többieknél feltett kérdéseidet, és mivel mindegyik a meglévő kapcsolatodat járja körül, igyekszem egyben válaszolni.

Igen, ez sajnos elő szokott fordulni, hogy a szerelem elmúlik, és ilyenkor egy vegyértékünk szabadon marad. Kérdés, elég erős-e a kötés ahhoz, hogy fenntartsa a kapcsolatot, vagy előbb-utóbb valaki rátalál a szabad vegyértékre…

 

Ez év augusztusában a Szaturnusz Nálad a társkapcsolatok háza fölé került, így érthető, hogy a kérdés most erősödött fel Benned. Ennek a tranzitnak az idején a tartós kapcsolatok is gyakran próbatételek elé kerülnek, ami nem jelent feltétlenül elválást, de valamiféle újragondolás, újjáépítés szükségszerű lehet. Szóval ez a két út áll most előtted: vagy véget vetsz neki, vagy új alapokra helyezed. Tudom, ezzel nem sok újat mondtam, csak megerősíteni szeretnélek, hogy valamilyen változás valóban időszerű.

 

Hold-Mars együttállásod a Mérleg jegyében az az én, amelyik nem szeretne szakítani. Egyrészt a Mérleg nem szívesen dönt, képes inkább hosszan húzni az időt, csak hogy fenntartsa mind a két lehetőséget. Másrészt a Mérleg nagyon igényli a kívülről jövő visszajelzést, pozitív megerősítést, Nálad feltételezem ez valamiféle biztonságérzetet is ad, illetve harcolni is képes vagy érte.

 

Halak bezárt Ascendensed, Nyilas Neptunod a feloldódást, eggyé válást, feltétel nélküli szeretetet keresik, álmodoznak, nehezen húznak meg határokat, nehezen szakítanak el kötődéseket.

 

Ott van viszont a Vízöntő Ascendensed és Nyilas Uránuszod, hatalmas szabadság- és függetlenségvággyal, mindketten hajlamosak hirtelen váltásra, átrendezésre. Ők azok, akik ’mennének’.

Bak Napod pedig racionális, érveket keres – ő lenne az, aki miatt földhözragadtnak érzed magad, ahogy írod.

 

Ha maradsz, gondoskodj arról, hogy a szabadságot így vagy úgy, meglegyen. Ha mész, keresd meg azokat a támogató személyeket, akik segíteni tudnak Neked, illetve akiktől megkapod a szükséges visszajelzéseket.

 

Dönteni helyetted sajnos nem tudok, és nem is szeretnék, az igazi válaszok mindig belülről jönnek.

 

Ha anyaszerepbe kerültél, valóban nem fog menni, hogy párodhoz nőként viszonyulj. Azt írtad, hogy a kialakult helyzet a Te hibád – nos, ezekben a történetekben mindig részt vesz mind a két fél. Ha Te valóban anyaszerepben vagy, akkor a párod is szereptévesztésben van, és érdemes lehet megvizsgálni, hogy miért jó, kényelmes, stb. neki a gyerekszerep. Hogy viszonyul ő a saját szüleihez. Mert egy családban az energia mindig felülről lefele áramlik, a szülő a nagy, a gyerek a kicsi, és ez így van jól. Ha viszont a lélek szintjén mégsem így van, akkor elképzelhető, hogy azt a támogatást, erőt, amit a szüleitől tudna megkapni (még akkor is, ha a szülők esetleg már nem élnek), máshol keresi. Mindennek feltérképezésére, oldására megoldást jelenthet a Hellinger-terápia, amit mindkettőtöknek szeretettel ajánlok.

 

Nagyon szépen köszönöm a kimerítő választ, sokat segítettél! Hihetetlenül rátapintottál a lényegre, kapcsolatunk hajnalán, nagyon fiatalon, tragikus hirtelenséggel veszítette el a szüleit és gyakorlatilag én lettem a családja. De akkor még nem sejtettem hogy ez később rosszat tehet a férfi-nő viszonyunknak, hiszen gyerek voltam, bele se gondoltam ilyen dolgokba, ráadásul nem is hiszem hogy másképp is tudtam volna cselekedni/viselkedni, ezt diktálta a lelkem.
 

Utána fogok nézni a Hellinger-terápiának, mert mindkettőnknek lenne mit feldolgoznunk. A döntést pedig igyekszem a lehető legátgondoltabban meghozni. Még egyszer nagyon köszönöm!

 


 

Kedves Dóra!

 

Arra lennék kíváncsi, hogy a születési képletem mit mond neked azzal kapcsolatban, hogy mi a problémám önmagammal, és hogyan ismerhetném meg jobban azt, ami vagyok. Mert egész életemben úgy éreztem, mintha csak egy álom lennék a valóságban. Körülöttem minden tiszta, de én önmagam számára minden nap mást jelentek. Sokszor éreztem már úgy, hogy valami megtörik bennem, és új fejezet kezdődik, de az alagutak végén sosem a fény, inkább újabb és újabb, a régiekre kísértetiesen hasonló kérdések várnak rám, melyeket mintha sosem tudnék megválaszolni, mások pedig még csak nem is értik őket. Vajon csak azért érzek így, mert még nem nőttem fel? Vagy előre meg van írva, hogy ugyan minden a helyén van az életemben, csak épp a lényeg, az önismeret képessége hiányzik belőlem?

 

Előre is köszi, ha válaszolsz:)

Anna

 

Kedves Anna!

 

Ascendensed a Skorpióban együttáll a Plútóval, így érthető, hogy önmagad megismerése számodra nagyon fontos, és nem is akárhogyan, hanem mélyre ásva, intenzíven megélve a dolgokat, alámerülve a fájdalmakban és ösztönökben, időről-időre kicsit belehalva és átalakultan újjászületve. Ennek az énednek valószínű semmi nem elég, talán nincs az a mélység, ami kielégítő tapasztalatot nyújtana. És emellett igényli a folyamatos átalakulást, próbatételeken keresztüli változást.

 

Másik énállapotod az Ikrek Napod, ami megnehezíti az ilyen jellegű tapasztalást, mert az Ikrek nem szeret a kérdések mélyére hatolni. Ő az, aki örökös mozgásban van, aki az információt nem megtartani, hanem továbbadni szereti, és ebből adódóan nem szívesen ragad le egyik kérdésnél sem. Hozzáteszem az Ikrek Napod a 8-as házban helyezkedik el, ami a transzformáció területe, úgyhogy az átalakulás, mint téma, itt is megjelenik, csakúgy, mint a határaid próbálgatása. Kérdezném, ezen túl, hogy hogy állsz a médiumi képességekkel, információk közvetítésével a nem racionális szférából?

 

Összefoglalva, a „valami megtörik és új fejezet kezdődik”, ez rendjén van. Ez visz előre. És az alagút végén mindig ott van a fény. Csak néha hosszú az alagút. Viszont több tapasztalatot, több tanulási lehetőséget is rejt.

 

Kedves Dóra!

 

Köszönöm, hogy válaszoltál. Nem vagyok jártas az asztrológiában - ezért is tettem fel kérdéseimet neked -, de én is érzem, hogy valahogyan önmagam "akadályozom" ebben a megismerés-dologban. Remélem persze, hogy csak hosszabbá teszem az utat, és nem lehetetlenítem el végképp. A médiumi képességeken pedig őszintén elcsodálkoztam. Ugyanis ebben a témában is nagyon megosztott a véleményem. Egyrészt, szkeptikus vagyok minden vallást és túlvilág-képet illetően, nem igazán tudok hinni semmiben.

 

Ugyanakkor meg nagyon érzékeny vagyok a környezetemet illetően, és néha érzek olyan rezgéseket, amiket nem tudok csak úgy elásni racionális gondolatokkal. Így nyitva hagytam minden olyan dolgot az életemben, ami egy kicsit spirituális lenne. Egyszerűen félek tőlük (pl. még ennyi idősen is rettegek a sötétben, bár nem tudom, hogy ez témához vág-e).

 

Kedves Anna!

 

Igen, az irracionális érzékelés lehet ijesztő, pontosan azért, mert irracionális. Úgy tűnik, Neked ehhez elég jó energiáid vannak, de az óvatosság mindenképpen hasznos, mert mindennek megvan a poláris párja, a jónak a rossz, a világosnak a sötét… és ahol fény van, ott van árnyék is. Az jónak tűnik, hogy nyitva hagytad a spirituális kérdéseket, haladj csak a magad tempójában! Az önmegismerést pedig, ilyen energiákkal, biztosan nem lehetetleníted el, csak add meg az időt magadnak.

 

 

Vissza az oldal tetejére